Dacosak és zabosak a „kambodzsai Biszkuk”

Senki nem piszkálta a kommunista diktatúra véreskezű vezetőit. Egyikükről dokumentumfilm is készült, másikuk villában lakott. A mai politikai elit pedig fél, hogy a vádlottak kinyitják a szájukat. A továbbiakban Kambodzsáról lesz szó.

Hiába volt a történelem egyik legbrutálisabb rezsimje: a vörös khmereket eddig a közelmúltig elkerülte az igazságszolgáltatás szigora. Néhány évvel ezelőtt azonban egy brit fotós lencséjének végére került Kaing Guek Eav, vagyis Duch. Ő a kétmillió ember haláláért felelős diktatúra börtönét, az S–21-et vezette, 17 ezer kambodzsai meggyilkolásával gyanúsítják, első fokon már el is ítélték. Meghallgatásai során sok mentséget felhozott, bocsánatért is esedezett, ám nem lévén a szó hagyományos értelmében vett politikus, az ő esetleges későbbi lecsukása várhatóan nem okoz majd sem meglepetést, sem válságot a délkelet-ázsiai ország közéletében.

Milosevics, Barbie és a Sakál után

Más a helyzet viszont azzal a három személlyel, akiket most faggat a bíróság. Eredetileg négyen voltak: ám Ieng Thirith volt szociális miniszter, a véreskezű Pol Pot sógornője egészségi állapota miatt nem felel tetteiről. Férje, Ieng Sary egykori külügyér, Khieu Samphan volt államfő és Nuon Chea főideológus viszont igen. Perüket nagy figyelem övezi, tömött sorokban mennek be a tárgyalóterembe a kambodzsaiak, hogy meghallgassák, mivel szembesítik egykori zsarnokaikat. És hogy ők mit vágnak vádlóik fejéhez: Khieu Samphan például olyan dacos, hogy nemes egyszerűséggel tündérmesének nevezte a nemzetközi testület szavait, sőt állítja, hogy „akár hiszik, akár nem, a kambodzsai nép többsége bennünket támogatott a Lon Nol-rendszerrel szemben”. A zabos kommunista alighanem kottából játszik. Védője ugyanis az a Jacques Verges, aki védte már Szlobodan Milosevicset, Klaus Barbie náci háborús bűnöst és Carlost, a Sakált. Szerinte az ügyészek „Alexandre Dumas tollára méltó, csodálatos regényt” olvastak fel, és „a valóságtól elszakadt látomásaik vannak”.

Jóval nehezebb dolga lesz már a „kettes és hármas testvéreknek” – természetesen Pol Pot volt az első testvér. Ieng Sary ugyanis a távozó értelmiségiek likvidálásában vitt vezető szerepet, de azzal is vádolják a letartóztatásáig egy szöges dróttal körülvett villában élő korábbi külügyminisztert, hogy a kambodzsai kisebbségek, muzulmánok és vietnamiak megölését is szorgalmazta. „Kettes testvérről”, Nuon Cheáról mindent elmond, hogy őt tartják az agrárutópia főideológusának. Róla dokumentumfilm is készült Az emberek ellenségei címmel. Thet Sambath újságíró körülbelül olyan módszerrel és motivációval dolgozott, ahogy a Biszku Béláról szóló Bűn és büntetlenség alkotói. Egy dologban különbözik vérengző elvtársaitól: nem Párizsban tanult, egy ennél sokkal lényegesebb vonásban viszont osztozik például a „hármas testvérrel”: ő is kegyelmet kapott Hun Szen miniszterelnöktől a kilencvenes években.

Ágyban, párnák között

Hun Szen nem mellesleg most is az ország kormányfője, és ha hozzátesszük, hogy 1985 óta az, akkor könnyen kitalálhatjuk, hogy bizony vörös khmer is volt. Politikai karrierje akkor indult be, amikor a „testvérek” ámokfutásának véget vetett 1979-ben a vietnami hadsereg. A megalakuló Kambodzsai Népköztársaságban azonban azok a vörös khmerek kaptak szerepet, akik áldozatnak és menekültnek vallották magukat, valójában egyszerűen csak a párt másodvonalát adták. Így aligha csoda, hogy az igazi felelősök, mint Pol Pot vagy Ta Mok, a „Mészáros” ágyban, párnák között hunytak el, vagy megbocsájtást nyertek pusztán azzal, hogy elhagyták a pártot. Ieng Sary és Nuon Chea is Hun Szennek köszönhetik azt, hogy egészen 2007-ig nem háborgatta őket senki.

„Hármas testvér” valamiért különösen kedves lehet az egyébként igen korruptnak tartott kormányfőnek: korábban kijelentette, hogy komoly elégedetlenséget válthat ki a politikus után indított egykori hajtóvadászat. A jelenleg futó pereket felügyelő ENSZ-t azonban nem túlzottan hatotta meg a vezető aggodalma, ők már azt sem nézték jó szemmel, hogy kegyelmet kaptak pusztán a kilépésük miatt. A nemzetközi szervezet felügyelete egyébként nem véletlen: már Duch perénél felmerült, hogy Hun Szen megpróbálta befolyásolni a tárgyalások menetét. A túlélők pedig azt szeretnék, ha minél gyorsabb lenne a per lefolyása, nehogy az egykori hóhérok úgy megöregedjenek, hogy megússzák az igazságtételt.