A World Development Movement fejlődő országok diplomatáival beszélgetett: a jelentésből kiderül, a gazdag nyugati államok képviselői sokszor igen nyersen beszélnek feltételeikről. Ed Miliband akkori brit klímaügyi miniszter (és jelenlegi ellenzéki vezér) például kijelentette, ha nincs meg a megegyezés aláírása, országa „nem fogja folyósítani a támogatásokat”, de az Egyesült Államok is hasonló fenyegető taktikát vetett be az elégedetlenkedő Bolívia és Ecuador ellen, az EU biztosa, Connie Hedegaard pedig arról beszélt, a kis szigetek „jelentik a legjobb szövetségest, mivel nekik van a legnagyobb szükségük a pénzre”. Tuvalu követe erre a jelentés szerint így válaszolt: „Mi ez, ha nem a harminc ezüstpénz, amiért eláruljuk népünket? A jövőnk nem eladó.”
A diplomaták arról is beszéltek, a klímacsúcsok tárgyalási módszerei is ellehetetlenítik a kicsik érdemi szereplését. „Koppenhágában például egyszerre huszonhat különböző megbeszélés folyt mindegyik számunkra felmérhetetlen fontosságú kérdésekben. A mi országunk azonban csak két tárgyalót tud küldeni. Hogy lehet így megegyezni? A vége mindig az, hogy közlik: »nincs több idő, itt írják alá«” – fogalmazott egyikük. A legpiszkosabb trükköt azonban a bolíviaiak ellen vetették be: diplomatájuk arról beszélt, csak azzal a feltétellel egyezett bele egy tárgyalásba, hogy addig nem indítanak szavazást a részvételük nélkül. „Amint elhagytuk a termet, bejelentették a plenáris ülést. Szándékosan becsaptak minket” – derül ki a dokumentumból.
(The Guardian, guardian.co.uk)
