Mahmúd Abbász alig másfél hónappal ezelőtt kérte a Palesztin Hatóság felvételét az ENSZ-be, a nem mindennapi lépésről azonban szinte már szó sem esik a napi híradásokban. Amikor október végén a közel-keleti kvartett (Ororszország, Egyesült Államok, Európai Unió, ENSZ) külön-külön elbeszélgetett Kelet-Jeruzsálemben a palesztin és az izraeli tárgyalókkal – annak érdekében, hogy azok egyáltalán megtűrjék egymást az asztal túloldalán –, sokan még úgy vélték, egy lépéssel közelebb kerülhetnek a felek. A reménysugár persze hamar szertefoszlott, miután a palesztinok közölték, nem akarnak személyes találkozást, és amíg Izrael nem állítja le a telepbővítést, és nem vonul vissza a '67-es határokra, nincs miről beszélni.
Abbász és kormánya minden bizonnyal úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér, és az ENSZ-tagsági kérelem benyújtásán felbuzdulva az UNESCO-ba (ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet) is kérte a Palesztin Hatóság felvételét. Hétfőn még olybá tűnt, a palesztin elnök nagyszerű diplomáciai érzékről tesz tanúbizonyságot, hiszen a világszervezet 195. tagként bejegyezte a palesztinokat. A válasz azonban nem késett sokat.
Elzárták a pénzcsapot
Nem elég, hogy az Egyesült Államok, mely a világszervezet büdzséjének mintegy harmadát állja, a hír hallatán befagyasztotta befizetéseit az UNESCO kasszájába, de Izrael is kőkemény csapást mért a palesztin álmokra. Netanjahu kormánya közölte: két ciszjordániai zsidó telepen 50, Kelet-Jeruzsálemben pedig 1650 új lakás építésébe kezdenek, emellett pedig visszatartanak mintegy 100 millió dollárnyi adó- és vámbevételt, melyet Izrael szedett be a Palesztin Hatóság nevében. Netanjahunál hiába tiltakozott kart karba öltve a berlini kormány és az Európai Unió megbízottja, Cathrine Ashton, az izraeli kormányfő nem azt a választ adta, melyet egyesek vártak volna tőle. A Háárec című lap megszellőztette, hogy a miniszterelnök és Barak védelmi miniszter iráni nukleáris létesítmények ellen tervez támadásokat. A kormány szóvivője nem kívánta kommentálni az információt.
Irán lenne a legfőbb veszélyforrás?
Az izraeli külpolitika igen nehéz helyzetben van jelenleg – vélte az MNO kérdésére N. Rózsa Erzsébet, a külügyi intézet koordinációs igazgatója. – Mint megalakulása óta mindig, Izrael politikáját most is alapvetően a biztonsági szempontok alakítják. Az ország helyzete pedig ebből az aspektusból nézve megváltozott az utóbbi időben. Az arab tavasz következményeként Izraellel szemben keményebben állást foglaló kormányok kerültek pozícióba Észak-Afrikában, a másik fontos változás pedig, hogy a Netanjahu-kabinetnek immár nem szekuláris államokkal kell majd szembenéznie. Mindazonáltal a napi veszélyt továbbra is a Hezbollah és a Hamász jelenti Izrael számára, annak ellenére, hogy a fő veszélynek Iránt tartják – fogalmazott a szakértő. Hozzátette: az izraeli belpolitika szépen lassan jobbra tolódott, ezzel együtt pedig jóval keményebb külpolitikai irányvonalat vett fel a Liberman vezette minisztérium.
Sokan úgy gondolják, az izraeli vezetés minden bírálattal szembemenve azért folytatja rendületlenül a ciszjordániai zsidó telepek bővítését, mert az itt élők komoly szavazóbázist jelentenek a parlamenti választások idején. N. Rózsa Erzsébet a lakásépítésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, a telepesek kicsi, de hangos rétegét képezik az izraeli társadalomnak. Olyanok is szimpatizálnak velük, akik ugyan nem a telepeken élnek, de a területfoglalás pártján állnak. „Ugyanakkor nagyon sokan vannak Izraelben, akik egyértelműen elítélik a telepbővítéseket, amelyek leállítása egyébként a palesztin követelések egyik legfőbbike. Ez az izraeli politika egyetlen olyan pontja, mely állandó konfliktust szít az Egyesült Államokkal. A telepes politika elítélésében teljes a nemzetközi konszenzus.”
Az UNESCÓ-n át vezet az út?
A palesztinok UNESCO-tagságával kapcsolatban felmerül a kérdés: mi haszna származik majd ebből Abbász kabinetjének? A pénzátutalás befagyasztása és az újabb lakásépítési hullám lehetősége nem sok jót ígér. A külügyi intézet koordinációs igazgatójának az a véleménye, hogy a sikeres tagsági kérelem egy hosszú folyamat fontos állomása lehet. Az UNESCO ugyanis az ENSZ egyik fontos szervezete, a palesztinok pedig ide bekerülve egy lépéssel közelebb érezhetik magukat a végcélhoz, a hőn áhított államiság elismeréséhez. Úgy vélte, maga a tagfelvétel ugyan csak szimbolikus döntés, de hosszú távon hozzájárulhat a palesztin törekvésekhez.
A szakértő végezetül azt mondta: az 1993-as genfi megállapodás óta, mely véleménye szerint a legjobban kidolgozott dokumentum volt az izraeli–palesztin békefolyamat során, a felek nem voltak képesek olyan tervezetet letenni az asztalra, mely átütő sikerrel kecsegtetett volna. Azzal mindenki tökéletesen tisztában van, mi kerülne be a békeszerződésbe, a probléma csupán az, hogy a tárgyalások megkezdéséhez nincs meg a megfelelő politikai szándék. „Annyi bizonyos, hogy még ha alá is írnának valamilyen szerződést, az 1947-es felosztási javaslathoz képest a palesztinoknak ma a terület töredékén kellene államot alapítaniuk. Az 1967-es vonalakat pedig, melyeket Obama elnök májusi beszédében pozitív mérceként említett, területcserékkel kell elérni. Az izraeli–jordániai békeszerződés esetében is ez történt. A jó példa tehát adott, már csak az akaratra lenne szükség.”
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
