Minden jel szerint Giorgio Napolitano államfő a terveknek megfelelően estére lezárja a parlamenti pártokkal való egyeztetést a Mario Monti vezette olasz kormány megalakításáról, ezt követően pedig az elnöki palotában felkéri a volt EU-biztost az új kormány megalakítására. Napolitano ezekben az órákban – a szenátus és a képviselőház elnöke után – a római parlament tizenöt pártjának a delegációját fogadja, amelyekkel egyenként maximum háromnegyed órát tárgyal. Tervei szerint este hat órára véget ér a konzultáció, ezután az államfői palotába kéreti Mario Montit, és felkéri az új kormány megalakítására. „Rekordsebességű válságkezelés a más tempóhoz szokott olasz belpolitikában. A parlament két nap alatt megszavazta a költségvetést, az államfő egy nap alatt választ kap a pártoktól. Napolitano tekintélyével és emberfeletti erővel igyekszik hétfőre új kormányt adni Itáliának” – jegyezte meg az olasz sajtó.
A Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház közgazdászai szerint az irányadó tízéves olasz kormánykötvény jelenlegi, 7 százalék körüli hozama „egyszerűen fenntarthatatlan”, mivel e hozamszint – ha addig nem csökken – az olasz kormányadósság kamatköltségét 2015 végéig az éves olasz hazai össztermék (GDP) 4 százalékának megfelelő mértékben emelné az olasz kormány által erre az időszakra korábban várt kamatköltséghez képest. Ráadásul az olasz gazdaság teljesítménye a következő két évben várhatóan visszaesik, így a GDP-értékhez mért olasz államadósság-ráta 2013-ig akár 130 százalékra is emelkedhet – jósolták a Capital Economics londoni elemzői.
Honnan jön a segítség?
A ház szerint mindez arra vall, hogy Olaszországnak külső pénzügyi segítségre lesz szüksége, de „rendkívül bizonytalan”, hogy e segítség honnan jön majd. A cég londoni elemzői szerint „politikailag elfogadhatatlan lenne”, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyújtana segítséget „egy ilyen gazdag országnak”. Az euróövezeti jegybank (EKB) elvileg korlátlan mennyiségű olasz kormánykötvényt vásárolhatna, de függetlenségét féltve „vehemensen ellenzi” ezt a megoldást, és a német kormány erőteljesen támogatja ezt az EKB-álláspontot – fejtegetik elemzésükben a Capital Economics londoni szakértői. A ház szerint így csak az a lehetőség marad, hogy a központi euróövezeti kormányok állják a pénzügyi segítség terhét az EFSF-en keresztül, ám az EFSF rendelkezésére álló források jelenleg „rettentő mértékben elégtelenek”.
A Capital Economics becslése szerint Olaszországnak 700 milliárd euró körüli külső pénzügyi segítségre lenne szüksége, jóllehet az EFSF jelenlegi névleges kapacitása 440 milliárd euró, ráadásul a Görögországnak, Írországnak és Portugáliának eddig jóváhagyott támogatások nyomán ebből is már csak hozzávetőleg 250 milliárd euró mozgósítható. A ház szerint ebben a helyzetben gyakorlatilag biztos, hogy a magánszektornak valamilyen mértékben szerepet kell majd vállalnia Olaszország kisegítésében. A Capital Economics számításai szerint ha az olasz államadósság külföldi befektetőit 25 százalékos leírásra kényszerítik, e befektetői kör veszteségei elérnék a 250 milliárd eurót, ami az egész világgazdaság éves GDP-értékének fél százalékát tenné ki. Az olasz magánszektor adósságainak figyelembevételével azonban még ennél is „sokkal riasztóbb” számok jönnek ki: csak a francia bankok például az éves francia GDP-érték 15 százalékának megfelelő olasz adósságot tartanak portfólióikban.
Összeomolhat az euróövezet
Olaszország törlesztésképtelenné válása – még ha ez „rendezett” körülmények közepette következik is be – valószínűleg súlyosabb világgazdasági következményekkel járna, mint a Lehman Brothers amerikai nagybank három évvel ezelőtti összeomlása és az azt követő pénzügyi válság. A Capital Economics elemzői szerint ennek a forgatókönyvnek az egyik „bizonyosra vehető” következménye az euróövezet összeomlása lenne. A görög válság már rákényszerítette a döntéshozókat annak beismerésére, hogy lehetséges valamely tagország távozása az euróövezetből. Ha ez a tagország Olaszország – a harmadik legnagyobb eurógazdaság – lenne, az a valutauniót „felismerhetetlen” maradványok halmazává változtatná – vélekedtek a Capital Economics elemzői.
Képesek lesznek átütő erejű váltásra?
A JP Morgan bankcsoport közgazdászai azt emelték ki hétvégi elemzésükben, hogy Olaszország finanszírozási igényei 2012–2014 között meghaladják az 500 milliárd eurót, vagyis ezt nem lehet csak az EFSF-ből fedezni. A cég szerint még az EFSF bővítése is valószínűleg csak igen korlátozott mértékben növelné az eszköz tényleges kapacitását. A JP Morgan elemzőinek hétvégi előrejelzése szerint ebben a helyzetben a legvalószínűbbnek egy olyan terv összekovácsolása látszik, amelynek alapján Olaszország finanszírozási igényeinek zömét rövid távra – a következő 18 hónapra – nagyarányú IMF-tőkebevonással, a maradékot pedig a tőkepiacról, illetve privatizációs bevételekből fedeznék.
Ennek sikere is azonban attól függ, hogy Olaszország képes lesz-e átütő horderejű gazdaságpolitikai váltásra, amelynek része lenne állami vagyonértékesítés, szerkezeti reform, valamint vagyonadó bevezetése. A JP Morgan elemzői szerint azonban a görög kiigazítási program tapasztalataiból kiindulva „könnyű borúlátónak lenni” az olasz kilátásokkal kapcsolatban is. Olaszország hamarabb fenntarthatóvá tudná tenni adósságdinamikáját, mint Görögország, ám ha az olasz kormány akkor kezd hozzá a takarékossági program végrehajtásához, amikor az olasz gazdaság már recesszióban van, „nehéz lesz tartani az irányt” – vélekedtek hétvégi elemzésükben a JP Morgan londoni közgazdászai.
