„Küszöbállam” vagy leendő atomhatalom? Iránnal kapcsolatban az utóbbi években egyre gyakrabban használják e két terminust a szakértők. Izrael és az Egyesült Államok azonban az elmúlt hetekben minden eddiginél magasabb szintre emelte a hidegháborús készültséget.
Az Egyesült Államok egyik név nélkül nyilatkozó politikusa nemrégiben úgy fogalmazott: Irán most már kiérdemelte, hogy porig bombázzák nukleáris központjait. A merész kijelentés reakció volt arra az izraeli lapértesülésre, mely szerint a Benjamin Netanjahu vezette kormány csapást tervezget a busehri létesítmény ellen. Mahmúd Ahmadinezsád a tőle megszokott vehemenciával indított verbális támadást: egy esetleges beavatkozás esetén Irán azonnal lezárja a Hormuzi-szorost, komolyan veszélyeztetve ezzel a világ kőolajellátását, no meg kőkeményen visszavág a támadóknak.
Ugat a kutya, de nem harap
– Nincs reális esélye annak, hogy az Egyesült Államok vagy Izrael megtámadja Iránt. Az amerikai és az izraeli nyilatkozatok kétségkívül keményebb hangnemet ütöttek meg, mint korábban, ennek viszont annyi az oka, hogy szeretnének nyomást gyakorolni Ahmadinezsádra és az iráni nukleáris készülődést továbbra is eltűrő nemzetközi szervezetekre – adott magyarázatot a „verbális hidegháború” okára Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. A Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet (SVKI) igazgatója úgy vélte, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) legújabb jelentésében nincsenek olyan komoly újdonságok, melyekre felkapná a fejét az ember. Azt ugyan hangsúlyosabban feltételezik, hogy a nukleáris fejlesztés akár egy katonai program részeként funkcionálhat, de a szankciók terén ez nem hoz nagy változásokat.
„Egy Irán elleni támadás nem érdeke sem az Egyesült Államoknak, sem Izraelnek – folytatta a szakértő. – Teherán a térségben sok helyen »betehet« az USA-nak, nem kis kellemetlenséget okozva az Obama-kormánynak. Amerika pedig az afganisztáni, iraki és a líbiai beavatkozást követően nem fog még egy frontot megnyitni. Ehhez jön még, hogy a tengerentúlon lassan már itt a választás, nem kockáztatnának meg egy iráni bevonulást. Pénzügyi szempontból pedig végképp nem érné meg egy effajta vállalkozás. A háború keményen felverné az olajárakat, és amennyiben Irán tényleg beváltaná a fenyegetését és lezárná a Hormuzi-szorost, Amerika végveszélybe kerülne.”
Izraelről szólva Tálas Péter elmondta, az egész térséget ellene hangolná, ha csapást mérne az erőműre. Irak már 2006-ban a Hezbollahot támogatta, Egyiptomban pedig az Izrael-ellenes Muzulmán Testvériség esetleges választási győzelme jelentene növekvő veszélyt Netanjahuék számára. Szíriában szintén nem a délkeleti szomszédot támogató erők látszanak megerősödni. Ezen tények miatt kijelenthető: az izraeli és az amerikai fenyegetés csupán diplomáciai nyomásgyakorlás, semmi más.
Irán meg fog állni a küszöbön
Mindemellett számolni kell azzal is, hogy az iráni belpolitikai harcok új helyzet elé állíthatják az elemzőket. Ali Khamanei, Irán vallási vezetőjének türelme egyre inkább fogy, Ahmadinezsád ugyanis folyamatosan növeli támogatói számát a kormányban, háttérbe szorítva ezzel az ajatollah embereit.
„Bármilyen intervenció Ahmadinezsád malmára hajtaná a vizet. Emlékezzünk csak vissza: Koszovó 1999-es bombázása még Milosevics ellenfeleit is felsorakoztatta a szerb vezetés mögött. Egy dolog viszont egészen bizonyos: ha a NAÜ, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a világ vezető hatalmai tovább tűrik Irán lépéseit, akkor lesznek olyan országok, amelyek nem fognak tétlenkedni. Kimennek hátul a sufniba és csinálnak egy atomfegyvert, ennyi. Az iráni fegyverkezésnek van egy ilyen üzenete is, Izrael félelme ebből a szempontból teljesen érthető. Véleményem szerint viszont Irán nem akar háborút. Egyszerűen küszöbállammá kíván válni. Mindent kifejleszt, ami egy atomfegyverhez szükséges, de végül megelégszik majd azzal, hogy birtokában van a technikának. Nem fogja megnyomni a gombot.”
