Fogkrém, testápoló, after shave, cipő, élőállat – mindezeket meg lehet vásárolni a Líbiát vaskézzel irányító vezér egykori rezidenciáján nyílt piacon. A győztes lázadók, de az évtizedes elnyomás alatt sínylődő egyszerű emberek is gyönyörködni járnak ide: éppúgy, ahogy a holttest, ez a kibelezett, romba döntött, győztes üzenetekkel telefestett épületegyüttes is a régi kor halálát és egy új kezdetét jelzi. „Korábban egy diktátor lakott itt. Most emberek árulják a portékáikat. Olyan ez, mint egy álom, amiből még mindig nem ébredtünk fel” – nyilatkozta az egyik járókelő.
A magas falak azonban nem csupán Kadhafi palotáját és medencéit rejtették: itt, az Abu Szalim börtönben tartották fogva a politikai okokból elhurcoltakat – a központot elfoglaló lázadók mindenkit szabadon engedtek, de a rezsim utolsó napjaiban még sokakat kivégeztetett. Van, aki erre emlékezni érkezik a nyitott ajtajú cellák közé. „Barátaim haltak meg itt” – mondja egyszerűen Mohammed Khalifa Swisse, aki maga is tizenkét évet töltött a falak között. 1996 nyarán 1200 rabot mészároltak itt le a rendszer pribékjei.
A piacosokat azonban mindez láthatóan kevésbé zavarja. Kadhafi egykori külön bejáratú romhalmaza – az 1986-os amerikai bombázás maradványai – előtt most hosszabbítókat, elosztókat és egyéb elektromos cikkeket kínál egy pökhendi árus. „Bármilyen hely jó hely, ahol az ember pénzt kap a cikkeiért – magyarázza büszkén. – A többi nem érdekes”.
The New York Times (nytimes.com)
