A „foglalás”, mely a csoport nevévé és jelképévé vált, most véget ért – a rendőrség kitiltotta a sátrakat a parkból, egyelőre úgy tűnik, véglegesen. Korábban is felmerült már ennek a veszélye, ekkor azonban az utolsó pillanatban megmenekült a tábor, melynek lakói akkor még arról beszéltek, akár a hatóságokkal is hajlandóak összecsapni lakhelyük védelme érdekében. Van, aki továbbra is úgy véli, a Zucotti Park elvesztése a mozgalom végét jelentheti. „Ez az elfoglalt terület volt a gyűjtőpont. Nélküle szét fognak esni” – magyarázza Douglas McAdam, a Stanford Egyetem szociológiaprofesszora.
Mások szerint azonban a rendőrség valójában szívességet tett a demonstrálóknak. A tél beálltával a sátrazók egyébként sem maradhattak volna a helyükön sokáig, ráadásul a lapok egyre gyakrabban számoltak be a tábor „sötét oldaláról”, az ügyhöz csapódott anarchistákról, hajléktalanokról és drogdílerekről. A hatósági feloszlatás olyan drámai végkifejlet, amelyre a mozgalom büszke lehet – sokkal jobb ez, mintha a belső ellentétek emésztették volna fel a demonstrációt.
Az Occupy jelentős civil támogatást, médiajelenlétet és pénzt halmozott fel, itt az idő, hogy elfelejtsék az egyébként is egyre parttalanabbá váló sátorozást és menetelést, és kézzelfogható eredményekre váltsák a lehetőséget. „A Zucotti Park csupán az első lépés volt” – fogalmazott Marina Sitrin New York-i egyetemista és Occupy-tüntető.
The New York Times (nytimes.com)
