Ekkora tapsot már régen kapott valaki egy kongresszuson. Már a cím – „Németország Európában” – is iránymutató felszólalást sejtetett. A volt kancellár egy órán keresztül olyan világosan magyarázta az európai integráció szükségességét, hogy azután alig tűnt lehetségesnek az ellenvélemény. Tézise dióhéjban úgy hangzott, ha Európa szétesik, akkor visszatér a bizalmatlanság és a nemzeti rivalizálás kora. Ez nem történhet meg, ezért Németországra különleges szerep várt.
A beszéd kezdetén Schmidt megismételte a Wolfgang Thierse (SPD, a Bundestag alelnöke) kérdését: „Mikor lesz Németországból végre egy normális ország?” Majd a volt kancellár a maga módján megadta a választ: szerinte belátható időn belül nem lesz az. Álláspontját egyrészt a hihetetlen történelmi tehertétellel, illetve az ország a kis kontinensen betöltött központi helyzetével magyarázta.
Schmidt hangot adott ama meggyőződésének, hogy a jelenlegi szövetségi kormány teljesen megfeledkezett a történelmi háttérről a jelenlegi euróválság kezelése során. Mint fogalmazott, a legutóbbi években megkérdőjeleződött a német külpolitika állandóságába, s ennek következtében megbízhatóságába vetett hit. Pontosan a történelmi felelősség kérdése képezte Schmidt érvelésének alapját, ezért nevezte az európai integrációt az öreg kontinens nemzetállamai élet-halál kérdésének.
Schmidt szerint a jelenlegi berlini kormány hibái marginalizálódáshoz vezethetnek, s példaként a teljesen hibás görög mentőcsomagot hozta. Azt, hogy az eladósodott országot addig kényszerítik megszorításokra és takarékosságra, amíg ki nem sajtolják belőle.
A politikus véleménye szerint aki azt hiszi, hogy Görögországon takarékossággal lehet segíteni, annak tanulmányoznia kellene Heinrich Brüning kancellár deflációs politikájának sorsdöntő hatásait. Ez a weimari köztársaságot gazdasági válságba és elviselhetetlen mértékű munkanélküliségbe taszította. Végül ez vezetett az első német demokrácia kudarcához. Ezt a történelem ismeretet és a saját múlttal kapcsolatos alázatot hiányolja a jelenlegi Merkel-kormánytól. Ehelyett a volt kancellár szerint a kormányban a káros német nemzeti erőlködés jeleit látja.
Az „öregember”, ahogyan magát nevezte, képes mozgósítani. S vélhetően még mindig sokkal jobban, mint az SPD tisztességben megőszült legtöbb vezetője.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
