Az egész szeptemberben kezdődött Manhattanben, aztán az ország többi nagyvárosa is csatlakozott. Volt, ahol kezdettől fogva ellenségesen szemlélték a városközpontban sarjadó sátortáborokat, volt, ahol a polgármester kezdetben barátságos hangot ütött meg – az eredmény azonban általában ugyanaz lett: Zucotti Park, Atlanta, Boston, Chicago, Denver, Los Angeles, Oakland, Philadelphia és Portland –, a mozgalom főhadiszállásait erővel zárta be a rendőrség. A köztisztviselők és a rendőrök általában biztonsági és egészségügyi indokokra hivatkoztak, a táborok folyamatos felügyelete többek között a valódi bűnüldözéstől vont el erőforrásokat.
Az egykori demonstrálóknak azonban ez nem elég: többen pert indítottak a hatóságok ellen, a szólás- és véleményszabadságot garantáló Első alkotmánykiegészítésre hivatkozva. Az oaklandi kapitányság ellen még novemberben panaszt tettek túlzott erőszak – többek között könnygázgránátok – használata miatt. A texasi Austinban pedig két tüntetőt hosszú időre kitiltottak a törvényhozás épületéből – szerintük ezzel az állam megsérti az alkotmány betűjét. Eljárás indult emellett a University of Californián történt eseményekkel kapcsolatban is – a békés demonstrálókat lefújó rendőr képe az egész világot bejárta.
„A sátrak a szabadság megnyilvánulásai, épp úgy, ahogy a Tahrír téren. A kormány fel van háborodva, amikor Egyiptomban és máshol erőszakot alkalmaznak a demonstrálók ellen – úgy tűnik azonban, hogy ugyanezek a jogok nálunk nem érvényesek. Ott a demokrácia harcosairól beszélnek, itt meg csőcseléknek nevezik őket” – fogalmazott a pereket támogató országos ügyvédi egyesület elnöke, Carol Sobel.
(The Washington Post, washingtonpost.com)
