Sötét fellegek gyülekeznek, hibás a modell?

Kína és India egyre jobban dominálja az ázsiai kontinenst, kérdés, meddig tudják fenntartani szédületes tempójukat.

Az indiai gazdaság az elmúlt évtizedben komoly strukturális átalakuláson ment át, 2001–2008 között 70 százalékos GDP-növekedést könyvelhetett el. A 2008-as krízis beköszöntével a kormányzat pénzügyi ösztönzőkkel kívánt úrrá lenni a nehézségeken, amelynek eredményeképpen a költségvetési deficit 2009-ben 6,8 százalékra nőtt. Az ázsiai országot azért is kerülte el a válság, mivel nemzeti össztermékének jelentős része a belső piacon termelődik meg, valamint a bankrendszer nem kapcsolódik a globális piacokhoz.

India növekedésének egyik legfőbb motorja az IT-szektor, amelynek alapja az angol nyelv ismerete, a magas színvonalú műszaki és természettudományos képzés. A szektor 2011–2012-ben a növekedés csaknem 20 százalékát adja. A pozitív tényezők mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a túlnépesedés egyelőre megoldhatatlannak tűnik, a lakosság 30 százaléka él a létminimum alatt, jelentős a hindu–muszlim ellentét, és az oktatás is kettészakadt.

Úton a világhatalom felé

Mindezek ellenére India a világhatalommá válás útján halad, amely főként az úgynevezett „puha hatalomnak” köszönhető. Egy parlamenti képviselő úgy látja, hosszú távon nem az számít, mekkora egy ország hadserege, hanem a képessége, hogy megnyerje a világ szívét és agyát. A jövőben a szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy az ország gazdasága képes lesz 9-10 százalékos átlagos évi bővülésre, amelynek révén csökkenteni lehet a költségvetés hiányát, valamint az 50 százalék fölötti államadósságot.

A BRIC-országok közül egyértelműen kiemelkedik Kína, amely az utóbbi évtizedekben folyamatosan képes volt magas növekedést produkálni, és a politikai rendszer is végig stabil volt. 2010-ben még 10,4 százalékos bővülést regisztráltak, amely az idén várhatóan 9,1 százalékra fog visszaesni. Mostanra a világ második legnagyobb gazdaságává vált ázsiai óriás erejét növeli a csaknem 3300 milliárd dollárnyi tartaléka, a 16 százalékos államadósság, valamint a csupán 2,1 százalékos költségvetési hiány.

Kidomborodhatnak a modell hibái

Kínára leselkedő veszély, hogy a 2008-as amerikai ingatlanbuborék kipukkanásához hasonlóan komoly bajokat okozhat az ingatlanárak felfúvódása, amelyeket néhány gazdaságpolitikai lépéssel enyhíteni lehet, de ehhez a pénzügyi rendszer liberalizálása elengedhetetlen. Tovább árnyalja a kedvező képet az egyre nagyobb infláció, valamint a helyi kormányzatok eladósodottsága. A politikai kockázatokat növeli, hogy jövőre hatalomváltás lesz az országban, de Henry Kissinger szerint nem várható a külpolitika átalakulása.

Elemzői vélemények szerint 2020-ban is Kína lesz a második legnagyobb globális gazdasági hatalom, ám a kínai GDP-érték sokkal rohamosabban emelkedik: az idei 6988 milliárd dollár után abban az évben várhatóan megközelíti a 18 ezer milliárd dollárt. Nouriel Roubini úgy látja, 2012-ben kidomborodnak a kínai növekedési modell hibái. A zuhanó ingatlanárak láncreakciót indítanak el, így visszaesnek a beruházások és csökkennek az állami bevételek.