Az indiai gazdaság az elmúlt évtizedben komoly strukturális átalakuláson ment át, 2001–2008 között 70 százalékos GDP-növekedést könyvelhetett el. A 2008-as krízis beköszöntével a kormányzat pénzügyi ösztönzőkkel kívánt úrrá lenni a nehézségeken, amelynek eredményeképpen a költségvetési deficit 2009-ben 6,8 százalékra nőtt. Az ázsiai országot azért is kerülte el a válság, mivel nemzeti össztermékének jelentős része a belső piacon termelődik meg, valamint a bankrendszer nem kapcsolódik a globális piacokhoz.
India növekedésének egyik legfőbb motorja az IT-szektor, amelynek alapja az angol nyelv ismerete, a magas színvonalú műszaki és természettudományos képzés. A szektor 2011–2012-ben a növekedés csaknem 20 százalékát adja. A pozitív tényezők mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a túlnépesedés egyelőre megoldhatatlannak tűnik, a lakosság 30 százaléka él a létminimum alatt, jelentős a hindu–muszlim ellentét, és az oktatás is kettészakadt.
Úton a világhatalom felé
Mindezek ellenére India a világhatalommá válás útján halad, amely főként az úgynevezett „puha hatalomnak” köszönhető. Egy parlamenti képviselő úgy látja, hosszú távon nem az számít, mekkora egy ország hadserege, hanem a képessége, hogy megnyerje a világ szívét és agyát. A jövőben a szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy az ország gazdasága képes lesz 9-10 százalékos átlagos évi bővülésre, amelynek révén csökkenteni lehet a költségvetés hiányát, valamint az 50 százalék fölötti államadósságot.
A BRIC-országok közül egyértelműen kiemelkedik Kína, amely az utóbbi évtizedekben folyamatosan képes volt magas növekedést produkálni, és a politikai rendszer is végig stabil volt. 2010-ben még 10,4 százalékos bővülést regisztráltak, amely az idén várhatóan 9,1 százalékra fog visszaesni. Mostanra a világ második legnagyobb gazdaságává vált ázsiai óriás erejét növeli a csaknem 3300 milliárd dollárnyi tartaléka, a 16 százalékos államadósság, valamint a csupán 2,1 százalékos költségvetési hiány.
Kidomborodhatnak a modell hibái
Kínára leselkedő veszély, hogy a 2008-as amerikai ingatlanbuborék kipukkanásához hasonlóan komoly bajokat okozhat az ingatlanárak felfúvódása, amelyeket néhány gazdaságpolitikai lépéssel enyhíteni lehet, de ehhez a pénzügyi rendszer liberalizálása elengedhetetlen. Tovább árnyalja a kedvező képet az egyre nagyobb infláció, valamint a helyi kormányzatok eladósodottsága. A politikai kockázatokat növeli, hogy jövőre hatalomváltás lesz az országban, de Henry Kissinger szerint nem várható a külpolitika átalakulása.
Elemzői vélemények szerint 2020-ban is Kína lesz a második legnagyobb globális gazdasági hatalom, ám a kínai GDP-érték sokkal rohamosabban emelkedik: az idei 6988 milliárd dollár után abban az évben várhatóan megközelíti a 18 ezer milliárd dollárt. Nouriel Roubini úgy látja, 2012-ben kidomborodnak a kínai növekedési modell hibái. A zuhanó ingatlanárak láncreakciót indítanak el, így visszaesnek a beruházások és csökkennek az állami bevételek.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
