Az előírtnál alig 0,2 százalékkal nagyobb, 66,9 százalékos támogatással döntöttek a kalózok arról, hogy „feltétel nélküli alapjövedelmet” követelnek mindenkinek. „A teljes foglalkoztatottság egy illúzió, amit egyrészt nem engedhetünk meg magunknak, másodszor nincs is szükség arra” – nyilatkozta Marina Weisband pártigazgató. Az összeget minden állampolgár megkapná, rászorultságtól függetlenül.
A világos alapkoncepció mellett a gyakorlatban számos variáció létezik. A pragmatikusok havi 600-800 euróra gondoltak, attól függően, hogy ebbe már beszámították-e az egészségbiztosítási járulékot. Az úgynevezett zsugorított változattal szemben a víziót komolyan vevők 1000-1500 euró mellett kardoskodnak. A számok pontosítását – a Bundestagba jutás után – egy parlamenti bizottság dolgozná ki, de Weisband végül megszavaztatná a kérdést a polgárokkal.
Alaposan bírálják az ötletet a közgazdászok és a szociálfilozófusok. „Még a pragmatikusok úgynevezett zsugorított változata is több mint 220 milliárd euró többletköltséget jelentene” – írja Clemens Fuest közgazdász. A modell pontosságát is megkérdőjelezik, mondván számos olyan polgár is kapna támogatást, aki nincs rászorulva. Filozófiai szempontból felmerült az a bírálat, miszerint az állam sokak szemében még a jelenleginél is inkább a szociális támogatások kifizetőhelyeként jelenne meg. Nem tudni, milyen hatással jelentkezne az úgynevezett alapjövedelem arra a készségre, hogy valamit tegyenek a polgárok az államukért.
Arra a kérdésre, hogy az állam, függetlenül a polgárainak rászorultságától, köteles-e minden polgárát támogatni, a liberális, a szociáldemokrata és a katolikus szociális tanok nemleges választ adnak.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
