– Tavaly ősszel jelent meg Vlagyimir Putyin írása az Izvesztyijában, amelyben felvázolta az Eurázsiai Unió elképzelését. Tekinthető-e ez a cikk egyfajta külpolitikai programtervezetnek?
– Feltétlenül. Ez az írás a jelenlegi miniszterelnök és minden bizonnyal leendő államfő külpolitikai stratégiáját fogalmazza meg egy Oroszország számára fontos és problematikus régióban, a posztszovjet térségben.
– Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az orosz külpolitikai gondolkodás középpontjában 2012 után a posztszovjet régió áll majd?
– Sok tekintetben igen. Az orosz külpolitika ebben a térségben nyíltan kudarcot vallott az elmúlt negyedszázadban. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után létrejött egy felemás szövetségi rendszer, a Független Államok Közössége, amelynek gyakorlatilag egyetlen feladata a korábban együtt élő köztársaságok válásának fájdalommentes levezénylése volt. Eközben Oroszország befolyása jelentősen meggyengült a Kaukázuson túl, Közép-Ázsiában és még a baráti Ukrajnában is. Így lényegében Oroszországot egy félkörben olyan országok veszik körül, amelyekben róla korántsem mint baráti és erős szomszédról, hanem másokat leigázó, az erőforrásokat kiszipolyozó államról beszélnek. Ebben a helyzetben teljesen érthető, ha a posztszovjet térség az orosz külpolitika egyik fő prioritása.
– S Putyin miért éppen most hirdette meg az Eurázsiai Unió létrehozásának a tervét?
– Putyinnak, aki hat évre minden bizonnyal visszatér a Kremlbe, kiváló lehetősége nyílik az ország hosszú távú átalakítására. Ezt a modernizációs stratégiát már most le kell tennie az asztalra, s ez ennek a része. Hiszen megoldást kell találnia a modern Oroszország stratégiai problémáira is, amelyek között a külpolitika prioritást élvez.
– S az említett integrációs elképzelés tisztán gazdasági jellegű, vagy ennél több lenne?
– Osztom azt a nézetet, miszerint a 21. században az államok integrációjának leghatékonyabb módja a gazdasági integráció. A gazdasági pragmatizmus gyakran válik az integrációs vagy éppen dezintegrációs folyamatok katalizátorává. Tehát működik a gazdaságnak a politikára gyakorolt hatásáról szóló marxi formula.
– Az Eurázsiai Unió tervét sokan már a Szovjetunió felélesztésére irányuló kísérletként emlegetik. Igaz ez?
– Erről még korai lenne bármit is mondani. Európa egyesüléséhez is hatvanéves út vezetett, most ennek a folyamatnak a második szakasza kezdődhet.
– S mi hozhatja össze ezeket az országokat, az érdekek vagy az értékek?
– Ma sok ország elgondolkozik a saját jövőjéről. Aggasztó ugyanis a világpiaci árak dinamikája, érik az élelmiszerválság, továbbra is fontos kihívás a terrorizmus, s akkor még nem beszéltünk a globális jellegű természeti katasztrófákról. A világ, mint mindig, veszélyeknek van kitéve, s természetes, hogy e globális kihívásokra egymással összefogva hatékonyabban lehet válaszolni. Ezzel mindenki tisztában van, egy integrációs szervezet létrehozásához azonban még le kell küzdeni a belső ellentéteket is, s pragmatikus mederbe kell terelni az adott országok fejlődését. Ami pedig a közös értékeket, összekötő kapcsokat illeti, ilyenek két évtized után is vannak. Vegyük akár az orosz nyelvet vagy kultúrát. Ez kétségkívül közelít minket egymáshoz. Ugyanakkor a múlt terhe, a Szovjetunión belüli viszonyok miatt gyakran mesterségesen táplált sértődöttség vagy a nyugati, illetve a keleti ideológiai központok hatása destruktívan hat néhány állam politikájára. Ezekre a kérdésekre még az Eurázsiai Unió megteremtése előtt választ kell adnunk, de az integráció fontosságát már érezzük, s ez a lényeg.
– Már utalt e problémára, de még egyszer megkérdezem: maga Oroszország s a régió többi országa készek-e a szorosabb együttműködésre?
– A Szovjetunió szétesése óta húsz év telt el. Ez idő alatt a térség országai a háborúktól a forradalmakon, a szegénységen át sok mindent átéltek. A közép-ázsiai köztársaságokban például az életszínvonal és -minőség nem éri el az oroszországit, az európairól nem is beszélve. Persze, ebben a helyzetben lehet továbbra is felégetni a hidakat, eltávolítani minket egymástól, de ez biztosan nem vezet sehova.
– S életképes lehet ez az integráció Ukrajna nélkül?
– Ki mondja, hogy Ukrajna nem vesz majd részt ebben? Várjunk egy kicsit a végső ítélettel, hiszen az ukrán elit hangulata elég gyakran változik.
– Az Eurázsiai Unió egyelőre csak papíron létezik. Közelebb hozhatja-e e terv megvalósítását a globális válság elmélyülése?
– Úgy gondolom, igen. Mint említettem, a válságok gyakran a változások katalizátorai. Nemcsak a gazdálkodást, hanem az együttműködést illetően is.
– S lehet-e az Eurázsiai Unió az Európai Unió keleti változata?
– Azt hiszem, igen, de nem rögtön.
– S mit jelent ez az elképzelés geopolitikai kontextusba helyezve? A Putyin által felvázolt integráció ugyanis a brit John Halford Mackinder által még a múlt század elején kifejtett víziót idézi, s a világ tengelyének vagy „szívének” (Heartland) nevezett régióra, Eurázsia szárazföldi részére koncentrál. Ezen iskola szerint a történelem menetét a Heartland és a tengeri hatalmak közötti erőviszonyok határozzák meg, s amelyik állam a „világ szívét” ellenőrzi, uralja a „világszigetet” (World-Island) s így lényegében az egész világot…
– Érdekes felvetés, de említhette volna John Halford Mackinder helyett akár Niccolo Machiavellit is. A Heartland-elmélet teljesen más geopolitikai viszonyok között keletkezett, s más volt az értékrendszer is. A mai geopolitikai kontextusban ez az elképzelés azt jelenti, hogy a világ politikai térképén a keleti és nyugati pólus között új erőközpont alakulhat.
– S miért van szüksége Oroszországnak ebben az integrációban Közép-Ázsiára?
– A közép-ázsiai régió nagyon bizonytalan zónában helyezkedik el, a kábítószer-kereskedelemtől az iszlám terrorizmusig potenciális terepe a bűnözésnek. S kinek jó ez? Hát nem a térség államainak. Ma ezek az országok Kazahsztánt kivéve a világ legszegényebb államai közé tartoznak. Oroszország célja nem befolyásának kiterjesztése minél nagyobb területre. A gyarmatosítás már a múlté. Oroszország azonban érdekelt e térség fejlődésében. Ezért segíteni is kész.
– Putyin terve sokak szerint kihívás a Nyugatnak. Jelentheti ez az elképzelés egyúttal az orosz külpolitika európai elkötelezettségének gyengülését?
– Erről szó sincs. Én semmiféle kihívást nem látok az Eurázsiai Unió létrehozásában, hiszen Európa csak nyerhet azzal, ha anyagilag stabil partnere van a keleti szomszédságában. Ami az Atlanti-óceánon túli partnereket illeti, sietnék megnyugtatni mindenkit, hogy nincs visszatérés a hidegháborúhoz. Az senkinek sem lenne jó.
– S hogyan viszonyul az Eurázsiai Unió tervéhez Kína?
– Lényegében semlegesen, s a kapcsolatok emiatt aligha fognak romlani. Ha ez az integráció megvalósul, mindenkinek jó lesz, hiszen mindenki stabil, pénzügyi értelemben inkább tehetős szomszédságra vágyik.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
