Bill Jamieson publicista szerint már a szokásos körök – EU, IMF, Hillary Clinton – szemforgatása is jelzi, hogy valaki a világban valami nagyot alkotott. A tartalom pedig bizonyítja a gyanút. „Nyugati nemzet régóta nem hozott létre ilyen feddhetetlen kulturális és szellemi tartalmú és lenyűgöző morális értékű dokumentumot” – vélekedik a cikk szerzője. A „21. század erkölcsi sivatagában” megdöbbentő lelet ez az „ékkő” – nem csoda hát, hogy Brüsszel és Washington el akarja pusztítani. Aki azonban ismeri a magyar történelmet, tudhatja, hogy ez „hiábavaló próbálkozás”.
A cikk megmagyarázza, mit jelent a magyaroknak a kommunisták által kikiáltott „köztársaság”, a Szent Korona, a Szent István óta tartó alkotmányos folytonosság. A legtöbb helyet azonban az egyes – a legtöbb sajtóorgánum gyakorlatával szemben pontosan idézett – szövegrészek méltatásának szenteli a szerző. A kereszténység mint fontos nemzetformáló erő elfogadása, a családok szerepének kiemelése, a jogrend nemzedékeken átívelő összefogásként értékelése – mind olyan passzusok, melyek magasan az „üres uniós fecsegés” szintje fölött állnak.
Jamieson megemlíti Gyurcsány Ferenc kommunista kötődéseit és elismerően nyilatkozik a kommunista rendszer bűnöseit elítélő részekről is. Megdöbbentőnek nevezi, hogy abban a világban, melyben a kilencvenéves nácikat oxigénsátorban hurcolják bíróság elé, felháborodást kelt, amikor a „vörös gyilkosokra” kerül a sor. A publicista szerint az egész mögött a sokat emlegetett kettős mérce áll. „A jobboldal rémtetteket követ el, a baloldal legfeljebb hibákat” – jegyzi meg. A központi bankot szabályzó törvény elleni kritika is csupán azért ilyen erős, mert a kormány általa le akar számolni a „bónuszra jogosult osztályok” uralmával – olyan lépés ez, melyet a többi európai nemzet hiába követel vezetőitől.
Nem csupán ezért követendő példa a magyar alaptörvény, érvel Jamieson. Az erkölcseiben megroppant, passzivitásba süllyedt Európában „múlhatatlan szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” – mondja ki a „nemes dokumentum”, mely a „kulturális és morális értékek” régóta várt ébredését jelzi. „Egy magas kultúrájú nemzet visszaköveteli örökségét és függetlenségét – egész Európa példát vehetne tőlük” – írja a skót szerző.
