A legfrissebb közvélemény-kutatások eredménye szerint a szomszédos Massachusetts egykori kormányzója 18-24 ponttal vezet legnagyobb riválisa, Ron Paul előtt. Jon Huntsman erős hajrával már-már beérte a libertariánus favoritot, ráadásul támogatottsága fokozatosan nő – egy távoli második helynél jobb eredményre azonban csak csoda esetén számíthat. A főként szociális kérdésekben erős Rick Santorum ultrakonzervatív üzenete a mérsékeltebb New Hampshire-i választóknál nem talált olyan meleg fogadtatásra, mint Iowában: az ottani majdnem győzelme után most 11 százalék körüli eredményével csupán a harmadik-negyedik helyre számíthat. Őt 1-2 százalékkal lemaradva követi az utóbbi napokban igencsak leeresztett Newt Gingrich, a sor végén pedig Rick Perry kullog, 1 százalék körüli támogatottsággal.
Nem valószínű tehát, hogy Romney előnyét bárki is képes lesz lefaragni – pedig ellenfelei igencsak dolgoznak rajta. Maga sietett segítségükre, amikor tegnap egy riporter kérdésére felettébb szerencsétlenül fogalmazva azt válaszolta, „szeretem, ha ki tudom rúgni azokat, akik nekem dolgoznak”. A jelen helyzetben igencsak felháborítóan hangzó mondat más értelmet nyer, ha tudjuk, hogy Romney a verseny fontosságáról beszélt a gazdaságban. Riválisai azonban azóta unalomig ismételgették a kontextusból kiragadott mondatot, és elővették a jelölt befektetőként végzett múltját is, amikor szerintük gyárakat zárt be és munkahelyeket szüntetett meg. Az egyébként harcosan üzletpárti republikánusokból az eset kihozta a szocialistát: Gingrich például a „ragadozó kapitalizmus emberének” nevezte ellenfelét.
Mindez azonban valószínűleg már csupán kevéssé jelentékeny számú szavazó átcsábítására lesz elég, a húszszázalékos előnyt magáénak tudó Romney pedig ennyit bőven megengedhet magának. Ha az emlékezetes nyolcvoksos iowai győzelem után New Hampshire is mellé áll, ő lesz az egyetlen olyan republikánus, aki nem elnökként képes egymás után megnyerni mind a két korai állam előválasztását.
Reuters (reuters.com), CNN (cnn.com)
