A kedden és szerdán megtartott referendumon arra a kérdésre kell választ adnia a négy észak-koszovói járás – Zubin Potok, Zvecan, Kosovska Mitrovica, Leposavic – lakosainak, hogy elfogadják-e a Koszovói Köztársaság által létrehozott intézményeket. Miután a 2008-as függetlenségi nyilatkozatot figyelmen kívül hagyva az itt élő 120-150 ezer szerb ajkú lakos eddig is önállóan működtette önkormányzati rendszerét, iskoláit, egészségügyi intézményeit, a végeredmény nem is lehet kérdéses. A nemek elsöprő arányára lehet számítani.
Kinek jó a népszavazás?
Atifete Jahjaga koszovói elnök illegálisnak nevezte a népszavazást, hiszen azt nem a Pristina által fenntartott választási intézményrendszer szervezte. A koszovói albánok az ország függetlenségének megkérdőjelezéseként tekintenek a kétnapos referendumra, és természetesen nem fogják magukra értelmezni annak végeredményét. Az ENSZ úgyszintén elutasítja a szavazást. A világszervezet koszovói békefenntartó missziója, az UNMIK eközben biztosítja a békés voksolás lehetőségét. Az ENSZ úgy vélte, a szavazás végeredményét nem lehet majd nemzetközi szinten figyelembe venni, és egy dologra lesz jó: tovább szítja az amúgy is izzó feszültséget a felek között. Az eseményre ugyanakkor talán Szerbiában néznek majd a legferdébb szemmel. Borisz Tadics elnök hivatalosan ugyan elutasította a népszavazást, a szerb kormány azonban továbbra sem hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét, tartományként tekint a négyéves függetlenségét ünneplő államra.
Az unió talán megbocsát
Egyértelműen az évfordulónak, az ország függetlenségének kikiáltására emlékező ünnepnek szól a referendum időzítése, véli Juhász József. A délszlávszakértő kérdésünkre egyértelműen fogalmazott: a népszavazás igen kínosan érinti Szerbiát. „A hónap végén az uniónak döntenie kellene az ország tagjelölti státuszáról, amiről egyébként már decemberben véleményt kellett volna mondaniuk. Belgrád számára még akkor is kellemetlen a szituáció, ha ellenőrzés alatt tartja az észak-koszovói helyzetet.” Juhász József ennek ellenére úgy véli, miután Szerbia hivatalosan nem ismeri el a referendum létjogosultságát, az talán nem „viszi el” a tagjelölti státuszt. A belgrádi kormányra ezekben a napokban nyilván nagyobb nyomás nehezedik, de az unió egyelőre elégedett az ügy kezelésével. Mindazonáltal olybá tűnik, a Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) néhány parlamenti képviselője figyelmen kívül hagyta az integrációs törekvést – lévén EU-ellenes párt –, és kiállt a népszavazás mellett.
Az ELTE oktatója szerint Koszovóra nézve sem hoz érdemi változást a voksolás, hiszen az északi régiót eddig sem tudta központi ellenőrzése alatt tartani Pristina. Miután az ott élő szerbek eddig sem érezték magukat koszovói állampolgárnak, és csütörtöktől sem fogják, az albánok számára sem hoz majd változást a szavazás. Ennek tudatában szinte biztosra vehető, hogy a voksoláson minden szerb nemmel szavaz majd. Az unió és a helyi KFOR erők szintén a kormány mellett foglalnak állást a kérdésben.
A volt terroristák tartják fenn a rendet
A koszovói függetlenség kikiáltását követően Pristina megpróbálkozott a többnemzetiségű rendőrség kialakításával. A rendfenntartók zöme azonban a híres-hírhedt UCK-ból (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) szerveződött, amely szervezet inkább robbantásairól, terrorakcióiról volt híres, és az albán szeparatizmus megtestesítőjeként tartották számon. Az UCK rövid időre még az Egyesült Államok terrorszervezeteket tömörítő listájára is felkerült. „A multietnikus rendfenntartás célkitűzése továbbra is napirenden van, a vegyes albán–szerb egységek felállítása azonban szinte elképzelhetetlen a jelenlegi helyzetben – vázolja Juhász József. – Amíg a KFOR és az UNMIK is a helyszínen van, addig nem lehet ebből probléma, az északi és a déli enklávékban legalábbis biztosan nem.
A szakértő a népszavazás kapcsán több megoldási tervezetet is elképzelhetőnek tart Észak-Koszovóban. A szerb többségű járások kiválása az országból szinte lehetetlennek tűnik, hiszen a koszovói integráció igen előrehaladott állapotban van. Ugyanakkor egy délszerb–észak-koszovói területcsere nem lenne ördögtől való, véli Juhász. Ehhez persze nemzetközi részvétel mellett zajló, többoldalú tárgyalásokra lenne szükség, ami jelenleg csupán álom. Elviekben nem lenne elképzelhetetlen egy Tadics-féle rendezés sem, melynek lényege, hogy az észak-koszovóiak valamiféle speciális státuszt kapjanak, mint a boszniai szerbek vagy a vajdasági magyarok.
– Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy újra lejátszódik a krajinai forgatókönyv. A horvát kormányzat egyszer csak megelégelte a tárgyalásokat, és katonai erővel söpörte el a szerbeket. Egy ilyen eshetőség miatt azt kell, hogy mondjam: az észak-koszovóiak most a tűzzel játszanak. Utóbbi variáció persze nem a holnap lehetősége, „holnapután” azonban akár ez is megtörténhet” – figyelmeztet Juhász József. Bizony, a referendum ebből az aspektusból jókora adag fa az így is magas lánggal lobogó tűzre.
