Keller tudja, miről beszél, amikor a WikiLeakst kritizálja. A nagy New York-i lap néhány hónapja leköszönt főszerkesztője személyesen dolgozott együtt Julian Assange-zsal a „nagy fogáson”, a kiszivárogtatott amerikai diplomáciai üzenetek közzétételén. A partnerség azonban azóta megkeseredett: Assange legtöbb sajtókapcsolatával összeveszett, mivel azok nem pontosan úgy kezelték az anyagokat, ahogy azt szerinte érdemes lett volna.
Assange még mindig világmegváltó terveinek ábrándjaiba kapaszkodik, melyek azonban egyre messzebb vannak a valóságtól. Legújabb ötlete – egy televíziós „kibeszélőshow” – inkább egy másodvonalba csúszott sztárhoz illik, mint egy nagy forradalmárhoz, véli Keller. A bombasztikus WikiLeaks-anyag pedig legfőképp az újságíróknak okozott örömet, akik máig előhalásznak érdekes apróságokat az óriási kupacból – érdekes, de korántsem világrengető apróságokat, mutat rá az egykori főszerkesztő.
A leendő kiszivárogtatók életét pedig nemhogy megkönnyítette volna, de alaposan megnehezített a világméretű botrány. A WikiLeaks-eset óta a „belső fenyegetés” fontos prioritássá vált az amerikai titkosszolgálatoknál, amelyek alaposan megszigorították a kényes információk elérési útjait. A kongresszus ösztönzésére ezek a szervezetek most egy új belső szűrőprogramon dolgoznak, mely tovább fogja nehezíteni a titkosított adatok kiszivárogtatását. John Kiriakou esete pedig bizonyítja, hogy az Obama-kormányzat korántsem bánik kesztyűs kézzel fecsegő alkalmazottaival. Az egykori terrorelhárító, aki újságíróknak beszélt titkos munkájáról, most rács mögött van. Ő a hatodik személy, akit az elmúlt három évben ilyen vádakkal letartóztatnak.
„Az amerikai kormány minden eddiginél féltékenyebben őrzi titkos adatait: ez a WikiLeaks átláthatóságért folytatott hadjáratának legkézzelfoghatóbb öröksége” – vélekedik Keller.
(The New York Times, nytimes.com)
