Az „elátkozott katonákra” emlékezik Lengyelország

A kommunizmus évtizedei alatt összesen több mint 250-300 ezren lehettek tagjai a szabadságharcos osztagoknak.

Az elátkozott katonák emléknapját tavaly óta ünneplik Lengyelországban. Ezen a napon emlékeznek meg azokról a kommunistaellenes lengyel felkelőkről, akik a független Szolidaritás szakszervezet 1980. augusztusi alapításáig az ellenállók legnépesebb csoportját alkották.

Az „elátkozott katonák” jelentős része a II. világháború idején megalakult, a náci német megszállók ellen harcoló földalatti Honi Hadsereg (Armia Krajowa – AK) tagja volt. A háború után új alakulatokban folytatták a harcot a szovjet megszállók ellen, de minden olyan lengyel csatlakozhatott hozzájuk – társadalmi csoporttól, szakmától, politikai beállítottságtól, életkortól függetlenül –, aki nem értett egyet hazája szovjet megszállásával.

A nácizmus és kommunizmus által elkövetett bűnöket vizsgáló lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) adatai szerint még legaktívabb ellenállásuk idején, közvetlenül a háború után is csak 20 ezren voltak, így a több százezer megszálló szovjet katona és a lengyel karhatalmi erők mindig jelentős fölényben voltak velük szemben. Az 1940-es évek második felében az ellenállók száma jelentősen csökkent, de a fegyveres ellenállás jelképes végét az 1963-ban az utolsó tűzharcban elesett katona halála jelentette.

A kommunizmus évtizedei alatt összesen több mint 250-300 ezren lehettek tagjai a szabadságharcos osztagoknak. Sokan a rendszerváltásig álnéven rejtőzködtek a kommunista hatalom elől, így volt, aki évekig nem találkozhatott a családjával. Történészek szerint több szempontból a független Lengyelország visszaállításáért küzdő XIX. századi lengyel szabadságharcosok utódainak tekinthetők. Tevékenységük eredménye volt egyebek között a mezőgazdaság kollektivizálásának, illetve a szigorú egyházellenes intézkedések bevezetésének késleltetése.

Az „elátkozottak” keserves árat fizettek hazaszeretetükért: a hadbíróságok legkevesebb 5 ezret halálra ítéltek közülük, több mint 40 ezren börtönben, illetve kihallgatás közben haltak meg, vagy ölték meg őket. A II. világháború utáni megtorlások áldozatainak száma máig ismeretlen. „A politikai foglyok száma 250 ezer volt, és további több százezer embert egészségileg tett tönkre, gazdaságilag semmizett ki, minősített másodosztályú állampolgárrá a Lengyel Népköztársaság” – olvasható az IPN honlapján.