Magáról a putyini rendszer jövőjéről van szó, így a kormányfőnek – ellentétben az eddigi kampányokkal – már most be kell dobnia magát, nem hivatkozhat csupán a múltra. Úgy kell(ene) fellépnie, mintha most lépne a nagypolitika színpadára, hiszen így tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy képes a megújulásra, s tisztában van a modern kor előtte és Oroszország előtt álló új kihívásaival. A feladat nem egyszerű, hiszen a 12 év alatt felépült politikai struktúra alapjai remegtek meg, és már maga Putyin sem a nemzet mindenek felett álló atyjaként tér vissza a Kremlbe. A fő kérdés, megtalálja-e a megfelelő hangot és módszereket az új körülmények között, amelyben immár semmi sem magától értetődő. Mindenekelőtt meg kell erősítenie a saját és a rendszer hitelességét. Az első próbát e téren mindjárt a választások lebonyolítása jelenti, hiszen az ellenzék fő célja a megméretés tisztaságának eleve megkérdőjelezésével a hatalomba lépő elnök legitimitásának gyengítése.
Maga a kampány lényegében már február 4-e előtt elkezdődött, s bizonyos tekintetben be sem fejeződött a dumai választások után. Az év eleji ünnepek és a fagy ugyan mérsékelte a politikai aktivitást, miután azonban felállt Putyin stábja, és megkezdték a programadó cikkek publikálását, elindultak a jelöltek regisztrálása körüli (ál)viták, melyek felfoghatók egyfajta bemelegítésként. Ehhez képest az első tíz nap nem hozott igazán komoly fordulatot. A hivatalos kampány a helyzet kiélezettségéhez képest meglehetősen tompa. Inkább a megszokott unalmas szócséplés folyik, s a televíziós viták nem rázták fel a közvéleményt. A főszereplő hiányában ez a későbbiekben sem várható, a feszültség azonban mindenképpen fokozódik, s a kampány az utolsó két hétre minden bizonnyal eléri a megfelelő hőfokot. Ez azonban aligha a jelölteknek köszönhető majd, hiszen Zjuganov, Mironov, Zsirinovszkij, de még Prohorov sem tud sok újat mondani. Az aktuális trendnek megfelelően ők is a hatalom bírálatára, a rendszer tagadására építenek, valójában azonban csak abban reménykedhetnek, hogy – különböző mértékben – a protesthangulat haszonélvezői lesznek. A figyelem azonban sem most, sem pedig később nem rájuk összpontosul majd, hanem a középosztály és a fiatalok elégedetlenségének hullámára felülő rendszeren kívüli ellenzék és a kormányfői munkáját fel nem függesztő Putyin küzdelmére. Azokra tehát, akik csupán közvetetten vesznek részt a kampányban.
A hivatalos kampány első napjai e csata közelgő újabb felvonása, az utcán zajló erőpróba előtt a hagyományos mederben folytak, s így e szakasz mozgósítóereje igazán elhanyagolható. Az ígéretek versenye aligha hoz sok új szavazatot. A tévéshow-k mellett a jelöltek persze közvetlenül is a választókhoz fordulnak, s ennek technikái sajátos orosz felhanggal ugyan, de mind a hatalom, mind pedig az ellenzék részéről egyre inkább hasonlít az Európában megszokott módszerekhez. Közben élénkebbé teszi az agitációt a tiltakozások jelentette kihívás. Új jelenség például, hogy programadó cikkeivel a moszkvai és szentpétervári utca által megszólított Putyin igyekszik valamiféle cselekvési programot felvázolni, ez azonban még kevés, hiszen a problémák helytálló felvetése mellett kevés szó esik a hogyanról, a megoldás módjairól. Persze a vetélytársak elképzeléseiről a mindent tagadáson kívül még ennyit sem lehet tudni. Igaz, a kampányok középpontjában manapság a legtöbb helyen már nem a programok, hanem a személyiségek versenye áll, s ennek végkimenetelét jelentős mértékben befolyásolja a médiaszereplés. Ma azonban már nem elég csupán a televíziós vitákra koncentrálni, hiszen legalább olyan döntő a mozgósítás a közösségi portálokon. Oroszország esetében erről csak részben lehet beszélni. Bár a közmédiát sem hagyták érintetlenül a tiltakozások, az internetes felületen mutatkozó komoly előrelépés ellenére még mindig nyomasztó a sajtóban a hatalom túlsúlya.
Putyin várható győzelmét azonban – elfeledkezve az elmúlt évek eredményeiről, a közben kialakult karizmatikus egyéniségéről – erős túlzás lenne mindössze ezzel magyarázni. Ráadásul a médiafölény a valódi tét, a gyengülő legitimitás erősítésében ma nem sokat segíthet. Mint a nyitányon a kampány alaphangját megadó párhuzamos tüntetések is jelezték, ehhez az erőt, a támogatottságot adott esetben az utcán is bizonyítani kell. A régi módszerek már nem működnek, és több bátorság, nagyobb nyitottság kell ahhoz, hogy Putyin visszavegye a kezdeményezést. Az utolsó előtti pillanatban felismerte ezt a kormányfő stábja is, és a kesztyűt felvéve immár nem engedi át teljesen az utcát az ellenzéknek. Az egyre fokozódó hangulatban feltehetően szintén megkerülhetetlen lesz, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően maga a támogatott jelölt is leszálljon az égi magasságokból, és személyesen álljon ki hívei elé. Emellett persze a bírálatokra reagálva Putyinnak még a választások előtt konkrét lépésekkel, aktuálisan éppen a választási rendszert és a korrupció letörése iránti elkötelezettségét érintőkkel kell alátámasztania, hogy nemcsak beszél a változásokról. Eközben érezhető nemzetközi ellenszélben legalább döntetlenre kell hoznia a választások legitimitása körül folyó csatát, hogy erős felhatalmazással láthasson neki a számára az igazi kihívást jelentő hónapok, évek munkájának.
origo.hu
Egy speciálisan átalakított autót kapott a súlyosan megsérült balettművész
