Thomas de Maiziere szerint Európának „képessé kell válnia” arra, hogy felelősséget vállaljon saját maga és közvetlen környezete biztonságáért. Európának „minden oka megvan arra, hogy nyugodtan és önbizalommal telve” fogadja a történelmi szövetséges stratégiai irányváltását, azt, hogy a hidegháborúban megszokott atlanti orientáció helyett a csendes-óceáni térségre irányul a figyelme.
Ugyanakkor Európa messze a lehetőségei alatt teljesít – mondta a német védelmi miniszter, hangsúlyozva, hogy az eddiginél jobb együttműködésre van szükség az európai országok között a védelem területén az Európába telepített amerikai haderő csökkentésével előálló új helyzetben. De Maiziere egyben leszögezte: a blokkok szembenállása immár a múlt, Oroszország nem jelent fenyegetést Európa számára, mint ahogy a közép- és kelet-európai térségben telepíteni tervezett rakétavédelmi pajzs sem Oroszország ellen irányul, sőt a cél a Moszkvával közös fellépés a nemzetközi biztonságot fenyegető tényezők ellen.
A müncheni rendezvényt konferencia helyett sokan inkább egyfajta válságtanácskozásnak minősítik, utalva az Európában létrehozandó amerikai rakétapajzs mellett egyebek között az iráni konfliktusra és az egyiptomi, valamint szíriai helyzetre is. A háromnapos eszmecserére több mint 60 országból mintegy 350 szakértő és vezető politikus, köztük 70 külügy-, illetve védelmi miniszter hivatalos.
A Bayerischer Hof nevű előkelő müncheni szálloda mintegy háromezer rendőr által biztosított konferenciaközpontjában a nyitónap legnagyobb érdeklődést kiváltott eseménye a Németország jövőbeni szerepéről folytatott beszélgetés volt. Ezen részt vett például Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter, aki kifejtette: az európai integrációs folyamatban kialakult gazdasági szerkezet leginkább Németországnak kedvez, ezért Németországot terheli a legnagyobb felelősség is a gazdasági rendszer működtetésében. Hozzátette: Németországnak ugyanakkor el kell kerülnie, hogy hegemón szerepet játsszon. Robert Zoellick, a Világbank kormányzója pedig úgy vélte: 2012 egy olyan év lehet, melynek során Németország Európa vezetőjévé válik – de az is lehetséges, hogy megbotlik.
Wolfgang Ischinger, az 1962 óta minden évben megrendezett – az első két évben még más néven futott – konferencia elnöke a rendezvényt felvezető számos interjújában kifejtette, hogy Németországnak változtatnia kell hozzáállásán, meg kell barátkoznia azzal a ténnyel, hogy a kontinens legerősebb hatalma, és ennek megfelelően kell viselkednie. Ischinger az úgynevezett jó szándékú hegemón szerepét, a saját érdekeit határozottan képviselő, ugyanakkor nagylelkű és szolidáris vezető szerepét ajánlotta Berlinnek.

Hosszú betegeskedése után visszatért Szily Nóra: „Annyi minden kimaradt!”