Ketten maradtak állva a vasárnapi finn elnökválasztás második fordulójában. A január 22-i első fordulóban Sauli Niinistö, a legfőbb kormányzó erő, a Nemzeti Koalíciós Párt jelöltje 36,96, míg Pekka Haavisto, a Zöld Liga jelöltje 18,76 százalékot ért el. A választási részvétel 72,7 százalék volt, valamivel alacsonyabb a 2006-os elnökválasztás első fordulójában mért 73,9 százaléknál.
A voksolás legnagyobb vesztese Timo Soini, az Igaz Finnek elnöke lett, aki pártjával a tavalyi parlamenti választáson még 19,1 százalékot ért el. Az elnökválasztáson Soini csak a szavazatok 9,4 százalékát kapta, messze lemaradva az élen állóktól. A politológusok szerint a nacionalisták 2011. áprilisi választási sikere „a balközép kormány elleni tiltakozó szavazás” eredménye volt. Ezen túlmenően a Finnek Pártjának egyes alapítói korábban a Centrumpárt tagjai voltak, és a két párt egyes kérdésekben, például a szegények helyzetét illetően hasonló populista nézeteket vall.
Lebőgtek a szocdemek
A második forduló előtt készített felmérések szerint Niinistö 62, míg Haavisto 38 százalékra számíthat. A két politikus közötti különbség vélhetőleg kisebb lesz a felmérésekben szereplőknél, de az tény, hogy Haavisto az esélytelenebb – mondta Jan Sundberg, a Helsinki Egyetem politikatudományi professzora. „Niinistö több erőforrással rendelkezik, szélesebb a támogatói bázisa, mint Haavistónak, akinek az esélyeit az is rontja, hogy korábban nyíltan vállalta homoszexuális irányultságát”.
A mostani elnökválasztás egyik érdekessége, hogy legutóbb harminc éve volt példa arra, hogy ne szociáldemokrata politikus nyerje a voksolást. Paavo Lipponen volt szociáldemokrata miniszterelnök a mostani elnökválasztás első körében csak 6,7 százalékot kapott, ami pártján kívül a széles választóközönséget is meglepte.
Az érzések dönthetnek
Politikai elemzők szerint a második kör abban is egyedülálló lesz, hogy a küzdelem nem a jobb- és baloldal között zajlik, szemben a korábbi évtizedekkel. Mivel a finn elnök jogköre gyakorlatilag a külpolitikai stílus alakítására korlátozódik, így a legfőbb kérdés, hogy van-e különbség a két politikus felfogása között.
Sundberg szerint jelentős különbségekről nem lehet beszélni, mivel a zöld párt jelöltje a nemzetközi környezetvédelmi kérdésekre helyezi a hangsúlyt, míg Niinistö az unióval való kapcsolatokat erősítené. „Összességében nem az előbb felsorolt szempontok alapján döntenek majd a választók, hanem inkább személyes benyomásaik, érzéseik alapján szavaznak majd vasárnap.”
