A Limes geopolitikai olasz folyóiratban február közepén megjelent cikk úgy fogalmaz, a stratégiai gondolkozású magyar kormányfő kezdeményező javaslatait gyakran előítéletekkel kezelik az európai bürokraták és politikusok, mégpedig azért, mert nem mélyülnek el azok átfogóbb értelmezésében. Az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként is dolgozó Stefano Bottoni szerint van min elgondolkodnia Európának, ugyanis sokszor furcsamód rosszul informált, arrogáns és eredménytelen kritikákat fogalmazott meg az unió Magyarországgal szemben.
„A jelenlegi magyar miniszterelnök politikai térnyerése nem egy hirtelen felemelkedésre vezethető vissza. Orbán összetett, meghatározó, az európai politikai gondolkodás történettel szoros egységet képező, ugyanakkor arról néha leváló politikus. A liberális mainstream sokáig dédelgette és most ugyanúgy meg is tagadja anélkül, hogy meg akarná érteni azokat a (néha provokatívnak tetsző) politikai kezdeményezéseket, amelyek tökéletes összhangban vannak az európai gondolkodás fejlődésével és egyenesen következnek a Nyugat–Kelet szembenállásból.”
A német mozdony szolgálatában
A cikkíró úgy látja, fiatal kora ellenére Orbán Viktor a nyolcvanas évek kommunistaellenes ellenzéki mozgalmainak utolsó mohikánja. „Ő az egyedüli kelet-európai politikus, aki egyelőre még szembe mer szállni azzal az elképzeléssel, mely szerint a posztkommunista Európa egy olyan óriási kereskedelmi platformmá alakulna át, ami a német mozdony szolgálatában áll.” Stefano Bottoni véleménye szerint a magyar kormányfő ideológiai horizontja 1993 körül kezdett változni, ekkor ugyanis elkezdte aggasztani a szocialisták csendes felemelkedése és „az SZDSZ árulása”. A régi kötelékek elvágása fájdalmas volt: a Liberális Internacionálé alelnöki tisztségét letéve 2000-ben lépett be az Európai Néppártba.
A cikk szerzője úgy fogalmaz: „politikai árulását”, miszerint a Fidesz tömegpárttá alakult, és kiszorította a hatalomból a szocialista-liberális erőket, sohasem bocsátották meg neki egykori csodálói, Cohn-Bendit, Michnik vagy éppen Soros György. Az európai sajtó romaüldözéssel, antiszemitizmussal vádolta, és egy autoriter rendszer kiépítésének bélyegét sütötte rá. Bottoni politikai hanyatlásnak nevezi a 2002 és 2010 között eltelt időszakot. Kiemeli: 2012-re eltűnt a korábban gyanútlanul Európa-barát Orbán, de annak az esélye is elszállt, hogy Magyarország a fejlett országok életszínvonala felé közelítsen.
Megpróbált felszabadulni a gyámság alól
Az Orbán Viktorral szembeni ellenszenvnek a szerző szerint a konzervatív fordulat az egyik legfőbb oka. Zárt körben ugyan sok európai politikus egyetért vele, de ahogy fogalmaz, ezek az emberek „nem akarják exponálni magukat”. Ugyanilyen problémásnak véli a nyugat szemében a magyar miniszterelnök kommunistaellenességét. „Antitotalitárius nacionalizmusát” Vaclav Klauséhoz és a Kaczyinski testvérekéhez hasonlítja.
Orbán megpróbált felszabadulni az IMF és a Világbank gyámsága alól, amire az EU reagált – hangzik a szerző érvelése. Pontosan ez az, ami miatt az unió és Budapest konfliktusa kiéleződött az utóbbi hetekben. A kormányfő politikai, gazdasági és szociális javaslatainak áttekintését követően Bottoni kitér a forint elleni januári spekulációra is. Ez utóbbi volt ugyanis az oka, hogy Orbánnak fel kellett hagynia a szabadságért vívott harccal, és vissza kellett térnie a pragmatizmus terepére. Azonban hangsúlyozza: túl korai még a miniszterelnök politikai projektjeinek vereségéről beszélni.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
