A munkahelyi diszkrimináció ellen védő törvények betartását ellenőrző Equal Employment Opportunity Commission (EEOC) nevű szervezet jogi tanácsadója, Peggy Mastroianni szerint a független szövetségi ügynökség 52 ezer terhesség miatti diszkriminációt érintő – és összesen 150,5 millió dollár kártérítési összeg kifizetésével járó – ügyben járt el 2001 óta.
Az áldott állapotban lévő nők munkahelyi diszkriminációja elsősorban az érintettek kirúgásában, fizetés nélküli kényszerszabadságra küldésében, az anyatej leszívására alkalmas helyiség biztosításának a megtagadásában és bizonyos munkatípusok végzésének a korlátozásában nyilvánul meg – derült ki a bizottság meghallgatásán elhangzott beszámolókból.
Minden állam érintett
Az amerikai kongresszus 1978-ban fogadta el a terhességi diszkriminációs törvényt (PDA), ám a jelenség azóta is jelen van az ország szinte összes államában, és elsősorban az alacsony jövedelmű munkakörben dolgozó nőket sújtja.
A munkahelyi diszkrimináció kérdése két héttel ezelőtt került a figyelem középpontjába az Egyesült Államokban, miután Texas állam egyik szövetségi bírója elutasította annak a houstoni anyának a keresetét, akit állítása szerint az után rúgtak ki a munkahelyéről, hogy az anyatej leszívására alkalmas helyiség biztosítását kérte a munkáltatójától. Az EEOC segített az ügyet peres útra vinni, és jelenleg a fellebbezés lehetőségét mérlegeli.
A terhességi diszkriminációs törvény tiltja a munkáltatók számára a terhesség miatti diszkrimináció minden formáját, amely kiterjedhet az érintettek kirúgására, fizetésének módosítására, előmenetelének a korlátozására. A törvény átmeneti munkaképtelen állapotként kezeli a terhességet.
Ködös területek
Az EEOC meghallgatásán felszólalt érintettek szerint az egymással átfedésben lévő törvények és szabályzatok – köztük a PDA és az 1990-es fogyatékkal élő amerikaiak törvénye (ADA) – olyan ködös területeket teremtenek, amelyek bizonytalanságban tartják a munkáltatókat azzal kapcsolatban, hogy miként kellene eljárniuk a terhes alkalmazottakkal szemben.
Az érintettek és a bizottság tagjai szerint az ügynökségnek egyértelműbb útmutatókat kell kidolgoznia a munkáltatók és a munkavállalók számára, szorosabban kell együttműködnie a munkaügyi minisztériummal, és a nyilvánosság erejét felhasználva kell harcolnia a jelenség ellen: például a Twitterhez hasonló internetes közösségi oldalakat bevonó kampányok révén.
