A német hetilap vasárnap azt írta, hogy Angela Merkel német kancellár Mario Monti olasz és Mariano Rajoy spanyol kormányfővel megegyezett abban: nem fogadják a baloldali francia elnökjelöltet, akinek a közvélemény-kutatások szerint jó esélye van arra, hogy megnyerje a választást Nicolas Sarkozy ellen. A beszámoló szerint a konzervatív kormányfőket felháborította, hogy Hollande közölte: megválasztása esetén felülvizsgálja a frissen elfogadott uniós fiskális paktumot.
A német–olasz–spanyol bizalmas megállapodáshoz David Cameron brit miniszterelnök is csatlakozott, aki ugyan nem írta alá az euró stabilizálását tekintve kulcsfontosságúnak ítélt kormányközi szerződést, de szintén Sarkozy győzelmét kívánja – írta a Der Spiegel.
A berlini kormány egyik szóvivője vasárnap leszögezte: minden egyes EU-s kormányfő saját maga dönt arról, hogy fogadja-e Hollande-ot. Németországban jelenleg nincs tervben ilyen találkozó – tette hozzá. Sajtójelentések szerint Róma is cáfolt; olasz kormánykörökben alaptalan találgatásnak minősítették a Der Spiegel írását.
Merkel pártja, a CDU tervei szerint a kancellár aktívan részt vesz a francia elnökválasztási kampányban. A Franciaországban igen népszerű – egy minapi felmérés szerint Sarkozynél jóval kedveltebb – német kormányfő a tervek szerint a konzervatív jelölt több rendezvényén is felszólal a kampány hajrájában. Ugyanakkor Sigmar Gabriel, a német szociáldemokraták elnöke Hollande kampányát támogatja majd személyes fellépéssel.
A német külügyminiszter ezzel kapcsolatban visszafogottságra intette a pártokat egy vasárnapi interjúban. „A német pártpolitikai vitákat nem Franciaországban kell lefolytatni” – mondta Guido Westerwelle a Welt am Sonntag című lapban megjelent interjúban. A liberális politikus hozzátette: a berlini kormány remekül működik együtt a jelenlegi francia vezetéssel, „de nem hagyunk kétséget afelől, hogy Németország kiválóan dolgozik majd együtt bármely kormánnyal, amelyet a francia nép megválaszt”. Hangsúlyozta: most különösen nagy szükség van körültekintő és az apró finomságokra is érzékeny politikai vonalvezetésre, mert „olyan időket élünk, amelyek hosszú távra meghatározzák Európa sorsát”.
