– A Putyin távozását követelő tiltakozások egyik szervezőjeként mit vár a választásoktól?
– Nagyon bízom benne, hogy nyugodtan és tisztességesen zajlik le. Persze ezzel kapcsolatban azért vannak bizonyos félelmeim, fenntartásaim, de bízom a legjobbakban.
– Sok jóval nem biztatják önöket az előrejelzések, amelyek Putyin biztos győzelmét ígérik. Milyen eredményre számít?
– Csalások nélkül, tiszta körülmények között elképzelhetetlennek tartom, hogy Putyin már az első fordulóban nyerjen. Ennek ellenére nem lepne meg, ha kihirdetnék az első körös győzelmét.
– Az ellenzék parlamenten kívül s belül egyaránt eleve a választások elcsalásával számol. Nem kellene megvárni ezzel magát a voksolást?
– Hadd pontosítsak. Mi azt mondjuk, s ez már most kijelenthető, hogy a választások nem szabadok s nem is tisztességesek. Eleve nem indulhatott például mindenki, s a jelöltek sem egyenlő mértékben élvezik a nyilvánosság adta lehetőségeket. S hogy miként zajlik majd maga a voksolás, azt meglátjuk, s ezt ellenőrizendő küldünk minél több helyre megfigyelőket.
– Akkor talán meg kellett volna várni a tiltakozó nagygyűlés meghirdetésével magukat a választásokat. Hétfőre ugyanis már az utcára hívták a híveiket. Mit gondol, március 4. után felerősödnek a tiltakozások?
– Ha nem lesz tiszta a választás, s Putyin győzelmét már az első körben kihirdetik, akkor biztosan többen mennek az utcára. Ha pedig minden rendben zajlik, akkor elcsendesednek.
– Ez utóbbira nem sok esélyt adnak, hiszen azt a lehetőséget teljesen kizárják, hogy Putyin az első fordulóban nyer. Miért, hiszen a közvélemény-kutatások ezt mutatják?
– Mi nem ezt érezzük, de a választások tisztaságáról majd a megfigyelők jelentései alapján mondunk ítéletet.
– S miként folytatódnak a tiltakozások? Sátortábort vernek, mint az ellenzék a kijevi Majdanon vagy Tbilisziben?
– Azt biztos nem, hiszen most hideg van. S egyébként is, most még számlálják majd a szavazatokat, elbírálják a törvénysértéseket. Május elején azonban jön az elnök beiktatása, s akkor már nem zárom ki ezt sem.
– Erről Mihail Hodorkovszkij februári tézisei jutnak az eszembe, amelyekben azt mondja, hogy a tiltakozásokat mindenképpen folytatni kell. Mit szól ezekhez az ajánlásokhoz?
– Túl általánosak, kevés bennük a konkrétum. De ez valahol érthető is, hiszen Hodorkovszkij nem lehet benne az eseményekben.
– De ha már a rendszeren kívüli ellenzék jövőjéről beszélünk, azért abban szinte minden elemző egyetért, hogy lényegében nincs, aki az utcára hívja az elégedetleneket. Nincs ennek az ideológiai értelemben széttagolt ellenzéknek vezetője. Így pedig aligha lehet megdönteni a hatalmat, nemde?
– Ez így van. Politikai szubjektum, erős vezető vagy párt nélkül nem lehet győzni. Azon vagyunk, hogy pártokat alakítsunk, de ez csak a politikai erőkről és az új választási rendszerről szóló törvény elfogadása után lehetséges. Addig fennmarad a jelenlegi széles koalíció.
– A jelenlegi helyzetre viszont nagyon is érvényesek a Carnegie Központ elemzőjének, Marija Lipmannak a szavai, aki nem tartja komoly ultimátumnak az ellenzék részéről, hogy amennyiben a hatalom nem teljesíti a követeléseiket, akkor kimennek az utcára. Egyetért ezzel?
– Komoly ultimátumról tényleg csak akkor beszélhetünk, ha ehhez létrejönnek a hatalom átvételének a mechanizmusai is. Tény, hogy ma ez még hiányzik. A fejlemények további alakulása azonban nem tőlünk, hanem Putyintól, az ő lépéseitől függ. Nem mi, hanem ő billegteti a csónakot. Ha a demokratizálás, a rendszer átalakításának útjára lép, akkor a mostani bírálatok érvényüket veszítik.
– Ez a bizonyos jövő kicsit azért öntől is függ, hiszen azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak az utca tiltakozását szervezik, hanem benn ülnek a törvényhozásban is. Mi lesz a rendszeren belüli ellenzékkel, ha az utca megszervezi magát?
– A rendszeren belül lévő pártok mindegyike komoly identitásválságba kerül. A jelenlegi modell ugyanis nem működőképes.
– S ha Putyin győz, ami valószínű, akkor meddig marad hatalmon?
– Már abban sem vagyok biztos, hogy hatalomra kerül. Ha az első körben kihirdetik a győzelmét, akkor olyan helyzet alakulhat ki, hogy elmaradhat már a beiktatás is.
– Hogyan? Idáig mindig azt hallottuk, hogy az ellenzék békés hatalomváltást s nem forradalmat akar. Ezek a szavak azonban nem erre utalnak. Tehát akkor jön a forradalom?
– Nézze, akkor beszélhetünk törvénytelen hatalomátvételről, tehát forradalomról, ha Putyin tisztességtelen eszközökkel győz. Mi éppen a törvények tiszteletben tartásáért tüntetünk.
– Hát, hallgatva önt, a hatalom és az ellenzék még messze van a párbeszédtől. Ez nem aggasztja?
– Várjuk meg, hogy szavaznak a választók s miként számolja meg a voksokat a hatalom. Ezután lesz miről beszélni, de más lesz a tárgyalási pozíció, ha csalnak, s más, ha nem.
