Antonio Guterres, aki 1996 és 2002 között miniszterelnök volt hazájában, az Európai Politikai Központ (European Policy Centre, EPC) sajtóreggelijén fejtette ki gondolatait a menekültügy és a migráció kérdéseiről – mint arra a rendezvény meghívója utalt, „egy évvel az arab tavasz után„.
A portugál szocialista párti politikus emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt Európában milliós bevándorló tömeget vizionáltak, valójában azonban mindössze 29 ezer menekült érkezett a kontinensre a Földközi-tenger medencéjének déli térségében történt – részben erőszak, illetve harci cselekmények által kísért – politikai változások nyomán. Az érintett észak-afrikai országokból – tette hozzá – valóban milliók indultak útnak, de túlnyomó többségük saját hazájába, az úgynevezett fejlődő országok valamelyikébe tért vissza.
Guterres szerint miközben Európára a feltételezettnél végül sokkal kisebb menekültnyomás nehezedett, egyes afrikai országok, amelyek az elosztható javaknak sokkal inkább szűkében vannak, mint az európaiak – így például Csád vagy Niger – megnyitották határaikat a menekültek előtt, igyekeztek nagyvonalúságot tanúsítani az érkezők iránt a maguk szerény eszközeivel. A főbiztos felhívta a figyelmet arra, hogy a világ menekültjeinek 80 százaléka a fejlődő világ valamelyik országában tartózkodik.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), amelyet Guterres irányít, 2010-ben 3 milliárd dollárból gazdálkodhatott. A főbiztosság összesen 6800 alkalmazottja jelenleg 117 országban igyekszik segítséget nyújtani a menekülteknek, a hazatérőknek, az otthonaikból elüldözötteknek és a hontalanoknak.
A főbiztos az egyes európai országok menekültügyi szabályainak összehangolatlanságát azzal illusztrálta, hogy elmondta: ha tavaly egy afgán menekült minden egyes EU-országban külön-külön menedéket kért volna, akkor a célországtól függően 8 és 91 százalék közötti sávon belül mindenütt más és más százaléknyi esélye lett volna arra, hogy megkapja a menedéket. Guterres szerint ez a helyzet az embercsempészet „üzletágát” virágoztatja fel. Ezért akár egy tökéletlen, de legalább valamelyest összehangolt európai rendszer is jobb lenne, mint a mostani állapot.
Az európaiaknak – mondta – több szolidaritást kellene mutatniuk a menekültek iránt. Ezt azért is tartja szükségszerűnek, mert megítélése szerint Európa rá van utalva a bevándorlókra, „nem kerülheti el a multikulturális környezet kialakulását„.
„Az európaiak nem szülnek elég gyereket, bizonyos szükséges, de alantasabb munkákat nem hajlandóak elvégezni, ám eközben idegenellenes hangulat terjed” – hívta fel a figyelmet a bevándorlókkal kapcsolatos ellentmondásos vélekedésekre.
