„A tavalyi, 2011. májusi népszámláláskor országosan 9049 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, míg 2001-ben még 14 672 személy„ – tájékoztatta Skrabal az MTI prágai tudósítóját. Tíz év alatt a csehországi magyarok száma tehát 5623-mal csökkent. Az előző évtizedben – 1991 és 2001 között – 19 932-ről 14 672-re esett vissza a magyarok száma, ami 5260 fős veszteség volt.
„A népszámlálási adatok előzetesek, még nem véglegesek. Pontosításuk ugyan később megtörténik, de a számok nagyobb módosulására nem reális számítani” – mondta az igazgató. Kifejtette: a Csehországban élő nemzeti kisebbségek tekintetében részletesebb demográfiai adatok – így a nemek közti arány, az életkori, az anyanyelvi, a vallási, állampolgársági és más statisztikai megoszlás kérdéseire vonatkozóan – még nem állnak a hivatal rendelkezésére.
„Az adatok összesítése és feldolgozása minden területen folyamatban van. Számításaim szerint idén ősszel már végleges adatokat tudunk közölni” – vélekedett Skrabal. Hozzátette, hogy településekre lebontva ugyan még nem állnak rendelkezésére a magyarok adatai, de régiónként (megyénként) már kezében vannak az előzetes adatok.
Csehország 15 régiója (14 megye és Prága) közül a népszámlálás előzetes eredménye szerint Prágában él a legtöbb magyar: 1434. A fővárost a Morvasziléziai megye követi 1391 magyar lakossal” – mutatott rá az statisztikai hivatal igazgatója. A 2001-es cenzuskor Prágában 1671, a Morvasziléziai régióban pedig 2514 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A legkevesebb magyart, akárcsak 2001-ben, most is a két morvaországi, a Zlíni, illetve a Vysocina régiókban mutatta ki a népszámlálás. Az előbbiben 171, míg az utóbbiban 167 magyart találtak a számlálóbiztosok. Tíz éve ezek a számok is valamivel magasabbak voltak: Zlín 270, Vysocina 242.
„Megnézzük, mit tudnának tenni”
„Számítottunk a csehországi magyarok számának csökkenésére, de nem ilyen arányban – mondta az MTI tudósítójának Kocsis László, az Együttélés politikai mozgalom magyar tagozatának elnöke. – Amint kezünkben lesznek a részletes adatok, elemezni fogjuk azokat, s megnézzük, mit tudnának tenni a csehországi magyar szervezetek a helyzet javítása érdekében. A lehetőségeink azonban korlátozottak” – tette hozzá.
A Cseh Köztársaság területén nem őslakosok a magyarok; nagyobb számban Csehszlovákia megalakulása (1918) után érkeztek az egykori közös cseh-szlovák állam fejlettebb, nyugati felébe. A II. világháború után, amikor a szlovákiai magyarokat kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánították és megfosztották állampolgárságukról, nagyszámú, mintegy 40 ezer magyart kényszermunkára küldtek elsősorban a cseh határvidékre, ahonnan kitelepítették a szudétanémeteket. Ezen magyarok többsége az 1948-as kommunista hatalomátvétel után azonban rövidesen visszatért felvidéki szülőföldjére.
A mai csehországi magyarok így nem a kitelepítettek leszármazottai, ahogy azt olykor a magyarországi sajtóban még ma is olvasni, hanem a szocialista rendszer éveiben és döntően munkalehetőség után kutatva vagy cseh élettársat találva telepedtek le Csehországban.
