A tervezetet főként Paul D. Ryan wisconsini képviselő szövegezte meg és találta ki, aki egyébként az alsóházi költségvetési bizottság elnöke is. Ryan tervei mintegy 6 billió dollárral csökkentenék az államadósságot, 5,3 billióval többel, mint a Barack Obama által javasolt számok. A legnagyobb érvágást a jóléti kiadások szenvednék el: a Medicare és a Medicaid nevű egészségügyi programokból több mint 1 billiót vonnának el a republikánusok, míg a segélyek, ételcsekkek és termelői szubvenciók 2 billióval kevesebbel támogatnák a rászorulókat. Teljesen megszűnne az Obama-féle egészségbiztosítási rendszer, de a jelenlegi adórendszer is átalakulna. Ryan terve a jelenlegi hat kategória helyett kettőt hozna, a legmagasabb jövedelműek rátáját pedig 10 százalékkal csökkentené – cserébe azonban bezárná a kiskapukat.
Mindez persze csupán feltételes mód. A képviselőházban a konzervatívoké a többség, a szenátusban azonban a demokraták vannak túlsúlyban, így a felsőház nyilvánvalóan meg fogja akadályozni a költségvetés törvényerőre emelkedését. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a rendelkezés megszavazásának nem lesznek komoly következményei. A választás évében mindkét oldal a saját hasznára igyekszik majd fordítani a gazdasági tervet. A republikánusok azzal érvelnek majd, hogy egyedül ők hajlandóak kemény lépéseket tenni a hiány visszaszorításáért, míg a demokraták bizonyára rámutatnak majd a gazdagoknak juttatott adókedvezmények és a jóléti kiadások megnyirbálása között feszülő ellentmondásra.
A harc máris elkezdődött: Mitt Romney „remek munkának” nevezte a törvénycsomagot, míg a Fehér Ház sajtósa úgy nyilatkozott, a rendelkezés „visszavezet azokhoz a bukott módszerekhez, melyek ellehetetlenítették a középosztályt és elhozták a gazdasági válságot”. Paul Ryan, a költségvetés atyja remekül írta le a helyzetet: „Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az amerikai demokrácia természetéről, magáról a társadalmi egyezményről vitázunk.”
The New York Times, nytimes.com, CNN, cnn.com
