A cikk szerzője, Marion Smith először ismerteti az általunk oly jól ismert fejleményeket, megjegyezve, a The New York Times, a The Guardian és a Washington Post szerkesztőségi cikkei előkészítették Magyarországot a „liberális keresztes háború” újabb szakaszához: az amerikai beavatkozáshoz. Ez most magyar emigránsok közreműködésével történik, mégpedig a hidegháborús idők Szabad Európa Rádiójának tervezett újraindításával. „A cél azonban most nem egy szovjetek által irányított kommunista rezsim, hanem egy demokratikusan megválasztott kormány megbuktatása – vélekedik Smith Palmer, Gati és Haraszti terveiről. – Ráadásul egy NATO-szövetségesé, amely a végsőkig kitartott mellettünk Afganisztánban.”
A CNN eltávolítása egy kábelszolgáltató csomagjából és a Klubrádió „megszűnése” – igencsak kétes indokok ezek a vádak súlyához képest, melyek a sajtószabadság és a demokrácia megszűnéséről beszélnek. Valójában még ezek sem állnak meg – mutat rá Smith –, hiszen az elsőt egyszerű nézettségi megfontolás diktálta, míg a másodikat egyszerű gazdasági megfontolás. „Természetesen több ellenzéki televízió és rádió működik az országban, a virágzó internetes és nyomtatott sajtóról nem is beszélve” – szögezi le a szerző.
Az igazi indokok persze nem ezek, vélekedik a publicista. „Az Orbán-kormány követett el hibákat, de valójában nem ezek, hanem konzervatív politikája rémítette meg a nemzetközi baloldali véleményformálókat, akik fasiszta diktatúrát vizionálnak a Biblia legegyszerűbb említésére” – írja Smith. Az igazság azonban az, hogy az alaptörvényben és máshol megfogalmazott értékek összhangban vannak a magyar nép akaratával – hogy lehetne diktatúráról beszélni így?
A Szabad Európa újraindításával az amerikai adófizetők egy olyan szocialista párt útját egyengetnék, mely saját erejéből bizonyosan nem lenne képes visszakerülni a hatalomba. Az Egyesült Államoknak semmi esetben sem lehet feladata beleszólni egy olyan kérdésbe, melyről a magyar népnek kell döntenie. Ha a professzorok hatni akarnak Magyarország jövőjére, tegyék azt otthonról, belülről, erre ugyanis minden lehetőségük megvan. „A Fidesz ugyanis nem szüntette meg a politikát, egyszerűen csak nyerő benne” – vélekedik Smith.
A liberális média jobban tenné, ha inkább a nagyobb halakra koncentrálna: Irán, Szíria, Venezuela, Kína – ezekre az országokra igazak azok az állítások, melyeket Magyarországgal kapcsolatban emlegetnek. Azzal pedig, hogy a magyar helyzetet hozzájuk hasonlítják, több millió valóban elnyomástól szenvedő embert sértenek meg.
„Magyarország, ahogy azt bármilyen felületes és józan vizsgáló megállapíthatja, nem diktatúra. Azzal, ha ilyen otrombán megpróbálnánk eltávolítani a kormánykoalíciót, durva sértést követnénk el egyik legszilárdabb szövetségesünk ellen. A baloldalnak nyilvánvalóan nem tetszenek a magyarok hagyományos értékei – melyeket egyébként számtalan amerikai is hasonlóan fontosnak tart –, ez azonban még nem ad okot intervencionista üzelmekre” – így végződik a National Review cikke.
(Marion Smith a Common Sense Society névre hallgató budapesti alapítvány társalapítója és elnöke, mely a civil elköteleződés és felelősségteljes szabadság eszményét igyekszik népszerűsíteni Magyarországon – a szerk.).
