Heteken át dübörgött a csend Észak-Korea körül, majd az elmúlt öt napban gyakorlatilag a feje tetejére állt a világ a földkerekség legbezárkózottabb államában. Dél-Korea hétfőn bejelentette, hogy 200 ezer katonával hadgyakorlatba kezd az északi határ közelében. Két nappal később Phenjan letette a nagy esküt az Egyesült Államoknak, hogy amennyiben megkapja a korábban ígért 240 ezer tonnányi élelmiszersegélyt (az ország lakosságának egy része éhezik, hiszen étel helyett fegyverekre költ a rezsim), hajlandó felfüggeszteni urándúsító tevékenységét. További engedményként felhagynának a nagy hatótávolságú rakéták éles tesztelésével, és még a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőreit is beengednék a nukleáris létesítményekbe.
Péntekre Észak-Korea visszatért a Kimek évtizedek óta bevett agresszív retorikájához: az ifjú vezető, Kim Dzsong Un kilátásba helyezte, ha a nagy dérrel-dúrral gyakorlatozó déli rekruták megsértik országa határait, szent háborúba kezd szomszédjával szemben. Ez nevezik pálfordulásnak. Ezek szerint ugyanis Phenjan nem tart igényt sem a több százezer embernek mindennapi betevőt jelentő élelmiszersegélyre, sem a NAÜ-ellenőrökre. Utóbbi felől egyébként semmi kétségünk, előbbiről viszont talán megkérdezhetnék a csontsoványra aszott polgárokat is.
A szent háború egy észak-koreai vezető szájából nagyjából annyira hangzik meglepően, mint Korda Györgytől egy mindent elsöprő all-in. Az viszont már érdekesebbnek tűnhet, hogy az utóbbi hónapokban totálisan elutasító vezetés újfent a reaktorokba invitálná az atomenergia ügynökség embereit. Vagy mégsem?
Eddig is a segélyektől függött a retorika
„Az elmúlt 15 évben sokszor megjelentek az ellenőrök a létesítményekben, így ez a lépés reálisnak tűnik” – vélte kérdésünkre Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének tanára. Kifejtette: a NAÜ embereinek beengedése vagy kiutasítása mindig is attól függött, hogy éppen mennyi segély érkezett az országba, illetve hogy hogyan állnak a tárgyalások az USA-val. – Korábban is kötöttek már nagy volumenű megállapodásokat a felek, elég, ha az 1994-es vagy a 2007-es egyezségre gondolok – utalt a szerdán tett felajánlásra Csoma. – „Egy ideig minden ment a maga rendjén, aztán egyszer csak megszakadtak a tárgyalások, és kútba esett a megállapodás.” Az ELTE tanára ugyanakkor leszögezte: a nukleáris moratórium elvállalása pozitív hatással lehet a kapcsolatokra. A rakétatesztek felfüggesztését sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen erre legutóbb Kim Dzsong Il moszkvai látogatásakor került sor még 2001-ben.
Az amerikai szemüveg
Az észak-koreai konfliktusba képtelenség az „amerikai szemüveg” nélkül bepillantani. Általánosságban kijelenthető, hogy az elnökválasztás évébe lépve az amerikai adminisztráció számára háttérbe szorulnak a külpolitikai kérdések, főképp akkor, ha nem egy győztes háború után készülnek a kampányra. Az Obama-kabinet is igyekezett mihamarabb lezárni az iraki kivonulás kérdését és a líbiai konfliktust is. Ugyanakkor a jelenlegi amerikai kormány végig marginálisként kezelte az észak-koreai ügyet. „Obamáék, no meg a többi nagyhatalom egyértelműen a status quo fenntartása mellett áll ki. A Kim Dzsong Il halálát követő generációváltás után az amerikaiak egyelőre tesztelgetik az új kormányt” – magyarázta Csoma Mózes.
Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy Észak-Korea készen áll a nukleáris próbarobbantásokra: ezt 2006-ban és 2009-ben már bizonyította. Hiába engedi be időről időre Phenjan a NAÜ ellenőreit a nukleáris létesítményekbe, több olyan titkos teszthelyszín is létezhet, ahol észak-koreaiakon kívül talán még a madár sem járt. Többek között ezért sem szabad zsigerből kinevetni a szent háborúval való fenyegetőzést. Dél-Korea sem tesz így.
origo.hu
Menczer Tamás: Minden jel arra mutat, hogy az ukránok és a Tisza Párt között az összekötő Ruszin-Szendi Romulusz
