„A Pozsonyt körülvevő szőlők mellett az eurómilliomosok negyedei épülnek. Mindjárt a Duna-parton egy egészen új kis városnegyed született, ahol félmillió eurónál olcsóbb lakást nehezen lehet kapni. A városban minden évben több felhőkarcoló is épül… Az óváros vendéglőiben áttértek a bécsi árakra, egy számjegyű eurós árak talán csak az előételeknél vannak” – érzékelteti a város fejlődését Palata, s leszögezi: „Ez a város szegényeknek nem való”. Hozzáteszi: a Duna másik partján elterülő panelházas Ligetfalu kissé más világ, de ott is vannak mondén bevásárlóközpontok, ahol szintén ki lehetne írni: „Csak gazdagoknak!”
A szerző megállapítja, hogy „a szlovák főváros egészében véve azonban gazdag város”, s bár szinte hihetetlennek tűnik, de az Eurostat szerint Pozsony már gazdagabb, mint Prága vagy a közeli Bécs.
Ugyanakkor hatalmas különbség van Pozsony és Kelet-Szlovákia, az ország legszegényebb régiójának gazdasági teljesítménye között: négy az egyhez Pozsony javára. A fővárosban minimális a munkanélküliség, ami főleg a fiatalok körében hatalmas érdeklődést kelt a város iránt, mutat rá az újság. Megjegyzi: a telkek, a házak és a lakások árai azonban olyan magasak, hogy a pozsonyiaknak megéri a szomszédos Ausztriában építkezni.
A város politikai térképe is megváltozott, a jobboldal egykori bástyája ma a Robert Fico vezette Smer bázisa.
„Változnak az idők. Ma elmondhatom, hogy Pozsony a mi városunk, a mi fővárosunk, amelyről gondoskodnunk kell” – idézi a lap Fico nyilatkozatát. Megjegyzi, hogy Pozsony polgármestere, Milan Ftáčnik is baloldali politikus. Palata rámutat, hogy a szlovák jobboldal is beismeri, elvesztette Pozsonyt, s ezt a helyzetet elemezni kell. Megjegyzi, hogy Pozsony „eleste” után már csak a magyar kisebbségi pártok által ellenőrzött Révkomárom és Dunaszerdahely környékén nem a Smer a vezető erő.
