Kissinger külügyminiszter (1973–1977) és nemzetbiztonsági tanácsadó (1969–1975) volt, Scowcroft pedig kétszer is betöltötte az utóbbi tisztséget (1975–1977 és 1989–1993 között). Emlékeztetnek arra, hogy a hadászati atomfegyverek számát akár 300-ra is csökkenthetik a jövőben, de a meggyőződésük szerint a jövendő tárgyalások célja a stratégiai stabilitás kell hogy legyen, amely két generáción át megelőzte az atomfegyver használatát.
Az amerikai nukleáris politikának továbbra is biztosítania kell, hogy atomfegyverek használatára soha se kerüljön sor, de szerintük a fegyverek túlságosan kis száma olyan helyzethez vezethet, amelyben már elképzelhetőek a meglepetésszerű támadások – írták. A két politikus több pontban foglalta össze, hogy mire kell figyelni a stratégiai elemzéskor a fegyverzetcsökkentés ügyében. Elsőként azt hangsúlyozták, hogy a hadászati erők nagyságának és összetételének elégnek kell lennie ahhoz, hogy egy első csapás ne csökkenthesse a megtorlás lehetőségét olyan alacsony szintre, amely az agresszor számára elfogadható.
A hadászati erők összetételét nem határozhatják meg egyszerűen a számok, mert függ a hordozó eszközöktől, valamint a változatosságtól, amelyet meg kell őrizni, beleértve a „robusztus” parancsnoki és ellenőrző rendszert, ami biztosítja, hogy a megelőző csapás nem lehet sikeres. Kissinger és Scowcroft szerint az ellenőrzés kulcsfontosságú. A szerzők további bizonytalanságot látnak abban, hogy az atomfegyverek terjedését akadályozó szabályozás meggyengült, vannak országok, amelyeknek több mint száz fegyverből álló arzenáljuk van. Jelenti-e távlatilag ez ellenséges szövetségek kockázatát olyan országok között, amelyek külön-külön nem fenyegetik a stratégiai stabilitást, de kombinált erőik felborítják a nukleáris egyensúlyt? – tették fel a kérdést.
Ez a probléma vezette a szerzőket arra a felismerésre, hogy egy még meg nem határozott szint alá érkezve a nukleáris fegyverek csökkentése során, a folyamatot már nem lehet az Egyesült Államokra és Oroszországra korlátozni, hanem másokat is be kell vonni. A fegyverzetcsökkentéskor további elemeket is figyelembe kell venni, így a rakétavédelmet és a taktikai atomfegyvereket, amelyek nem esnek korlátozás alá. Az ilyen tényezők közé tartoznak a precíziós vezérlésű, nagy, hagyományos robbanófejek, amelyeket nagy hatótávolságú hordozóeszközökre telepítenek. Mindezek különféle összefüggéseit számításba kell venni a leendő tárgyalásokon.
Kissinger és Scowcroft utolsóként említi azt az előfeltételt, hogy azok az országok, amelyek eddig is számítottak az Egyesült Államok nukleáris védelmére, a jövőben is őrizzék meg bizalmukat az amerikai elrettentő képességben, mert ha ez megszűnik, kísértést érezhetnek az ellenfélhez való alkalmazkodásra, vagy saját, független nukleáris kapacitás kiépítésére. A hét évtized alatt felhalmozott tapasztalatokra szükség lesz a jövő alakításakor is – vélekedett a két politikus.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
