Megállapította, hogy a térség vezetői „Magyarország kötözködő miniszterelnöke kivételével” nem nagyon beszélnek a nemzeti érdekekről az európai projekttel összefüggésben.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a globális vámcsökkentések fényében egyre csökken az Európán belüli szabadkereskedelem jelentősége, miközben – Patrick Messerlin francia közgazdász szerint – a nem-EU országokkal szembeni kereskedelmi protekcionizmus az évi GDP 5-7 százalékába kerül Európának.
A szerző szerint az EU mezőgazdasági támogatási politikája kezdettől fogva költséges és pazarló, továbbá hátrányos a közép- és kelet-európai gazdákra. A különböző területek uniós szabályozása – tette hozzá – az Európai Bizottság számításai szerint is évi 600 milliárd eurós költséget jelent. Példaként erre azt hozta fel, hogy az alacsony jövedelmű Bulgáriának 2020-ig a többi taggal együtt 16 százalékra kell emelnie a költséges megújuló energiaforrások részarányát a villamosenergia-felhasználáson belül.
A WSJ cikke szerint ha levonjuk a tagállamok befizetéseit a juttatásokból – utóbbiba beleértve a kohéziós alapokat és a mezőgazdasági támogatást –, akkor a nettó „nyereség” évente, egy főre vetítve 2004 és 2010 között Szlovákia esetében 77 euró, Lengyelországban 102 euró, Magyarországon 115 euró volt.
Az EU – írta a Cato Intézet elemzője – nem olyan sikeres és áldásos, mint ahogy azt a brüsszeli politikai elit állítja. Szerinte a közép- és kelet-európai térség vezetőinek engedniük kellene az idealizmusukból.
