Aser Szusszer professzor egy hosszú folyamat kezdeteként beszélt az arab ébredésről csütörtökön. Jelezte, az elmúlt évtizedben az ENSZ több elemzést is kiadott az arab térség helyzetéről, ezek azonban nem vetítették előre az események kialakulását, ha viszont olvassuk őket, kiviláglik, miért is zajlottak le ezek az események.
A személyi szabadság hiánya, a többségi társadalom alulképzettsége és a nemek közti különbség: ez az a három alapvető probléma, mely hosszú ideje hátráltatja az arab világot a fejlődésben – szögezte le a Tel-avivi Egyetem tanára. A nők iskolából való kiszorítása a munkaerőpiacon is marginalizálta ezt a csoportot. Az elmúlt kétszáz év modernizációja nem volt megfelelő ütemű a térségben. „Hogy mást ne említsek, Görögországban ötször annyi könyvet fordítanak le évente, mint az egész arab térségben összesen. Az egyes országokban kiadott arab könyvek majd húsz százaléka pedig a vallásról szól” – érintette a bezárkózás kérdését Szusszer.
Az előadó arra is megadta a választ, miért kapta az eseménysorozat az arab tavasz elnevezést. „Az araboknál forradalom néven emlegetik a heteket, a tavasz szó csupán nyugati találmány.” Arra, miért ez a megjelölés terjedt el világszerte, a népek tavaszát hozta példának.
A szekularizáció válsága
Az arab ébredés (arab awakening) kapcsán kifejtette, a megjelölés XII. századi történelmi eseményt jelöl, nem a mostanit. „Az arab identitás ugyanis szekuláris kezdeményezés, nem pedig vallási, ez kulcsfontosságú tény. Az elvilágiasítás jelentős részét képezte az egységesítésnek, a közös tudat kialakításának, a nacionalizmust pedig egy új világba vetett hit táplálta. Az arab tavasz ennek a szekularizációs törekvésnek a válságát vetíti előre.” Szusszer hozzátette, az arab civilizáció nyugat iránti vágyakozása korábbra tehető, ezzel kapcsolatban ugyanakkor kitért abbéli véleményére: az unió felé törekvő Törökország soha nem lesz tagja az EU-nak.
A professzor kiemelte, az arab nacionalizmus komoly hibája volt, hogy nem „emelt ki” egy legfőbb államot, mely központként állhatott volna az ideológia szolgálatában. Irak, Irán és Egyiptom mind erre a pozícióra vágyott, de soha nem érhette el. Az arab nacionalizmus ugyan most oda lett – így a professzor –, de az egyes államok vezetésre való vágya megmaradt.
Ugyanazt csinálják, mint Mubarak
Hogy mi is tulajdonképpen az arab tavasz? – tette fel újra a fő kérdést. A demokrácia új alapokon való újrakibontakozása. Azonban hatalmas kérdés, az iszlám készen áll-e erre. Megvalósítható-e a nemi egyenjogúság, a vallási egyenlőség, a demokratikus irányba mutató elképzelések? Ezektől függ az arab tavasz sikere. Ha például Egyiptomban a Muszlim Testvériség képes helyesen felelni ezekre a kérdésekre, tényleg lezajlik majd a várt változás – tekintett a jövőbe Aser Szusszer. Ugyanakkor a bírói gyakorlat kapcsán rögvest hozzá is tette: a Muszlim Testvériség ma ugyanazt csinálja, mint Mubarak, és helyenként még keményebben lép fel.
Kérdésre válaszolva elmondta, amíg az egyes államok nem lesznek elég erősek, addig az olyan szervezetek, mint az al-Kaida, az Iszlám Dzsihád vagy a Hamász, még erősebbek lesznek. Éppen ezért például Izraelnek az lenne az érdeke, hogy az arab országok még biztosabb alapokon álljanak.
Tarthatatlan növekedés
A folyamatosan emelkedő születésszám kapcsán hangsúlyozta: az arab térségnek néhány évtizeden belül a mostaninál sokkal súlyosabb szociális problémákkal, Európát és Észak-Amerikát célba vevő milliós kivándorlási hullámmal kell számolnia. Ez a probléma egyébként Izrael esetében is fennáll, mely nem fog megoldódni, amíg a jelenleg lassuló növekedés teljesen meg nem áll.
