Az abszolút többséghez 289 mandátum szükséges. A kormányban két minisztert adó Zöldek 17 képviselői helyet kaptak, ami azt jelenti, hogy a párt most először önálló frakciót tud alakítani. A radikális Baloldali Frontnak azonban erre az elért 10 mandátummal nem lesz lehetősége. A Martinique szigetén megválasztott két független baloldali képviselővel együtt az új parlamenti baloldal 343 képviselővel rendelkezik a nemzetgyűlésben.
Az ellenzékbe szorult jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) 194, az Új Centrum nevű párt 14, és az egyéb jobboldali formációk 21 képviselői helyet nyertek el, ezzel a parlamenti jobboldal 229 fős lesz. A szélsőjobboldal három mandátumot kapott, ebből kettőt a Nemzeti Front, míg a centrista Modemnek két szék jutott a nemzetgyűlésben. A részvételi arány 57 százalékos volt, ami nagyon alacsonynak számít Franciaországban.
Hipertöbbség
A Libération hétfői címlapján Francois Hollande államfő egész alakos fotója látható, rajta a Királyi baloldal felirattal. A baloldali napilap 18 oldalt szentelt a szocialisták elsöprő győzelmének. Hipertöbbség című szerkesztőségi írásában a lap arra emlékeztetett, hogy a Szocialista Párt az elmúlt egy évben több mint hegemonikus hatalomra tett szert azzal, hogy minden hatalmi ágat megszerzett magának (a megyék, a régiók és a szenátus után a nemzetgyűlés irányítását is).
Az viszont még „rejtély” a lap szerint, hogy mit fog csinálni a baloldal mostantól. „Kevés dolgot ígértek az elnökválasztási kampányban. Néhány szimbolikus intézkedést már megvalósított a kormány” – hangsúlyozta a lap, és szerinte félő, hogy az 1981-es baloldali győzelemhez hasonlóan két éven belül megszorítások következnek. „A gazdasági és ipari válság, a versenyképességben való lemaradás, a tömeges munkanélküliség olyan bombák, amelyek kirobbantották (a hatalomból) a most leköszönőket, és egy másik elnök és új felelősök felé irányították a franciákat” – írta a Libération.
„Hibátlan politikai maraton”
A Le Figaro szerint is „hibátlan politikai maratont zár” most a Szocialista Párt, amely az elmúlt kilenc hónapban alapjaiban változtatta meg a francia politikai térképet. Hatalmas program című szerkesztőségi írásában a konzervatív lap üdvözölte, hogy az államfő minden hatalmat megkapott arra, hogy „szembenézzen az Európát és Franciaországot elborító, példa nélküli válsággal”. A lap szerint vitathatatlan Francois Hollande fő célja a gazdasági növekedés beindításáról, de az még nem világos, hogy milyen eszközökkel. A Le Figaro arra figyelmeztetett: mindenekelőtt a költségvetési egyensúlyt kell megteremteni, csökkenteni kellene a vállalkozások terheit, abbahagyni a munkából és megtakarításból meggazdagodottak megbélyegzését, rendezni a viszonyt Németországgal, valamint harmonizálni az eurózóna gazdasági, fiskális és költségvetési politikáját.
A Le Parisien című fővárosi lap címlapján a szocialisták Grand Slam-győzelméről cikkezett. A Les Échos című vezető gazdasági napilap pedig címlapján azt írta, hogy Francois Hollande egyértelmű többséget kapott a kormányzáshoz. A regionális újságok közül a legolvasottabb Sud-Ouest címlapján Ségolene Royalnak, a 2007-es elnökválasztás baloldali vesztesének, az államfő négy gyermeke anyjának fotója látható; ő az egyetlen ismert szocialista politikus, aki kikapott a nemzetgyűlési választásokon, és várhatóan el kell köszönnie az országos politizálástól. A Le Dauphiné címlapján pedig vesztesek felirat alatt Royalé mellett a szélsőjobboldali Marine Le Pen és a centrista Francois Bayrou fotója látható, nekik szintén nem sikerült képviselői helyet szerezniük.
