A hazánktól alig pár száz kilométerre fekvő Transznisztria/Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság a világon egyetlen állam által sem elismert ország, mely hivatalosan Moldova része. Léte a Szovjetunió felbomlásának és az utána „befagyott” helyi konfliktusnak köszönhető. Az „ország” 1990. szeptember 2-án kiáltotta ki függetlenségét, és 1992-ben pár hónapos harcot vívott Moldovával, melyben orosz segítséggel győzelmet aratott.
A patthelyzet előmozdítására több próbálkozás is történt, azonban az idő előrehaladtával ez egyre nehezebbé vált. Tiraszpol ugyanis már az 1990-es évek elején kiépítette közigazgatását, mely azóta is működik, saját rendvédelmi szervvel, hadsereggel, sőt valutával is rendelkezik. Az esetleges újraegyesülés kapcsán több tárgyalási forduló is volt már, a legismertebb az 5+2-es formáció felállítása volt, amelyben Transznisztria, Moldova, Oroszország, Ukrajna, EBESZ, valamint az Egyesült Államok és az EU vesz részt, de eredményt eddig ez sem tudott felmutatni.
Végsőkig kitartanak
Tiraszpol, igaz, a végsőkig kész kitartani teljes függetlensége mellett, mégis mutatott hajlandóságot arra, hogy Moldova részeként létezzen tovább. Viszont ha megnézzük, hogy ezért cserébe teljes gazdasági és kulturális szuverenitást, valamint saját haderő birtoklását várja el, akkor beláthatjuk, hogy ez kvázi függetlenséget jelent – olvashatjuk Vigóczki Máté György írásában.
Ezzel szemben Kisinyov hallani sem akar Transznisztria különválásáról. A mielőbbi rendezés tető alá hozása több okból fontos számára: addig nem lesz EU-tag, amíg létezik a konfliktus, a Brüsszel által megkövetelt reformokat sem lehet végrehajtani, komoly biztonsági kockázatot jelent számára a nehezen ellenőrizhető határszakasz és az azon lebonyolódó illegális kereskedelem, az sem egy jól működő ország ismertetőjele, hogy hivatalosan elismert területén más állam (orosz) békefenntartói állomásoznak – szerepel az elemzésben.
Kulcsszerepben Oroszország
Kisinyovnak ezek mellett azért is érdeke a helyzet normalizálása, mert területén van egy török népcsoport, a gagauz, mely etnikum jó kapcsolatokat ápol Tiraszpollal. Ha Transznisztria függetlenedne, vagy státusa véglegesen rendeződne, az a gagauzoknak is követendő példa lehetne – olvasható az elemzésben. A moldovai vezetés kész bármikor megadni egy kivételesen széles körű autonómiát a területnek, azonban arról hallani sem akar, hogy Transznisztria az orosz javaslathoz híven vétójoggal bíró, föderális államalkotó legyen Moldován belül – állapította meg Vigóczki.
A szakértő úgy látja, a legfontosabb külső szereplő Oroszország, tulajdonképpen neki köszönhető a kvázi állam megléte, de ha úgy vesszük, nagyrészt a konfliktus „befagyása” is. Moszkva sokkal inkább érdekelt abban, hogy Transznisztria Moldova része maradjon úgy, hogy Kisinyov elismeri az orosz békefenntartók jelenlétét területén. Így sokkal nagyobb zsarolási potenciállal bírna Oroszország a moldovai belpolitikában. Sőt, ezzel a lépéssel hátráltatni is tudja az EU keleti bővítését, amely a korábbi NATO-tagfelvételekkel együtt már Moszkva érdekeit sérti – állítja Vigóczki.
Komoly kihívás
A szerző szerint az EU-nak több okból kifolyólag is mindent meg kell tennie Transznisztria kérdésének rendezéséért. „Határos országként Moldova kvázi bukott államnak is tekinthető, mely komoly kihívás Brüsszel számára. Nemcsak a kábítószer-, fegyver- és embercsempészet, hanem egy esetlegesen kirobbanó fegyveres konfliktus és az itt állomásozó orosz csapatok is biztonsági kockázatot jelentenek.” Az EU civil–EBESZ-misszió létrehozásával szeretné a békefenntartókat felváltani, amiről persze Moszkva hallani sem akar – állítja Vigóczki.
origo.hu
Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője
