„Az asztal tálalva van. Már megmondtuk nekik diplomáciai vonalon. Ha tárgyalni akarnak, tárgyalunk, de csak egyenlő feltételek között, mert nem vagyunk gyarmat, nem vagyunk senkinek alávetve. Ugyanezeket a témákat az Egyesült Államokról is megvitatjuk, és akkor egálban leszünk. Megbeszélünk mindent, amit akarnak Kubáról és az Egyesült Államokról és nyugat-európai szövetségeseiről” – mondta a sziget keleti végében lévő Guantánamo városban tartott ünnepségen. Washington vezető világszerepére utalva a tábornok kijelentette: „Nem lehet diktálni a világnak, ez őrültség. És még kevésbé a hazugságokra alapozva. (...) Ez az, amit csinálnak.”
Raúl Castro elítélően kitért a belső ellenzékre is, csoportocskáknak nevezve a szervezeteiket. Szerinte szeretnék Kubában megvetni az alapját annak, hogy „egy nap ott is az történjék, mint Líbiában, vagy amire Szíriában törekszenek”. „A sziget (népe) békés hajlamú, de meg tudja védeni magát.” Ha az Egyesült Államok „konfrontációt” akar Kubával, az „legyen csak a baseballban vagy bármely más sportágban” – tette hozzá.
A kubai elnök hangsúlyozta, hogy az ország legfontosabb feladata a termelés és a termelékenység fokozása. Amíg ez meg nem történik, nem lehet emelni a béreket – figyelmeztetett. Az ünnepségen megemlékeztek a kubai forradalom kezdetét jelző eseményről, a Moncada laktanya 1953-as sikertelen ostromáról. A hivatalos beszédet José Ramón Machado Ventura alelnök tartotta, Raúl Castro csak utána lépett a mikrofonhoz, és tőle szokatlan módon, jegyzetek nélkül, időnként viccelődve szólt a hallgatósághoz.
Machado Ventura egyebek között a közeli amerikai haditengerészeti támaszpontról is beszélt, és kijelentette, hogy Kuba soha nem fog lemondani erről a területről, amelyet 1903-ban vett bérbe az Egyesült Államok egy szerződés alapján. Ez volt az első amerikai katonai bázis külföldön. A bérletet csak kölcsönös egyetértés alapján lehet felmondani.
