Tagadhatatlan tény, hogy a világ népessége egyre nő. A becslések szerint nemrégiben átléptük a hétmilliárd főt, 2050-re pedig elérhetjük a kilencmilliárdot. Ez a trend azonban nem jellemző egyaránt minden térségre. A Föld lakossága ugyan évente körülbelül 74 millióval gyarapodik, ám ez jórészt a fejlődő államok területén tapasztalható, míg a fejlett országok jó esetben stagnálnak, rosszabb esetben fogyatkoznak. Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában éppen ezért bevándorlókkal próbálják fenntartani a gyarapodást, ez pedig segít az aránytalanságok kiegyenlítésében. A csökkenés egyes régiókban ezért nem jelent valódi gondot, azonban megoldást sem, hiszen a migráció önmagában nem elegendő az egyenletes eloszláshoz.
A népességrobbanás általában a fejlődő országokban megy végbe. Az egészségügy, az élelmezés és az életkörülmények általános javulásának jótékony hatása megemeli az átlagéletkort, és lehetővé teszi több gyermek vállalását is. Beszédes adat például, hogy az elmúlt 60 évben duplájára, 33-ról 66-ra emelkedett az indiaiak várható élettartama. Nem véletlen, hogy a túlnépesedés a gazdaságilag hirtelen, nagyot erősödő államokat érinti leginkább. Kínát, Indiát, a Fülöp-szigeteket, és néhány afrikai országot, ahol az apró sikerek is óriási eredménnyel járnak. Érdekes módon azonban a folyamat egy szint után leáll, s akik megtehetnék, azok nemzenek kevesebb utódot. Így Európában például egy nőre nagyjából két gyermek jut, míg a Szaharától délre akár hat is. Ennek természetesen kulturális okai is vannak, ám leginkább a fejlett államok gondolkodásmódjában kereshetők az okok.
Részletek a Magyar Nemzet szombati számában.
