A hatóság legfrissebb adatai szerint a kínai lakosság negyede egy egyszerű megfázást is antibiotikummal kezel, egy átlagos kínai évente mintegy 140 gramm antibiotikumot fogyaszt, ami az amerikai átlag tízszerese. A lakosság mintegy fele halmoz fel készleteket ezekből a gyógyszerekből, ugyanakkor csupán alig 40 százalékuk olvassa el a betegtájékoztatót vagy érdeklődik a lehetséges mellékhatásokról.
A köznép tájékozatlansága mellett a helyzetet az orvosok nyereségvágya is rontja, ők ugyanis gyakran a gyógyszerfelírásból hajtanak hasznot maguknak. A probléma odáig mélyült, hogy a kínai kórházakba bekerülő betegek csaknem 70 százaléka antibiotikumot kap, miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái szerint a globális arány nem éri el a harminc százalékot. Az operációra kényszerülők több mint 95 százaléka antibiotikumos kezelést kap Kínában – kongatta meg a vészharangot statisztikáival az egészségügyi minisztérium.
Szuperbaktériumok?
Az antibiotikumok túlzott és indokolatlan használata rezisztencia kialakulását eredményezi, az ellenálló kórokozók elterjedése, mutálódása pedig multirezisztens szuperbaktériumok megjelenéséhez vezet. Ahogyan arról tavasszal a Hszinhua hírügynökség egy összeállításában beszámolt, 2010-ben 128 kínai kórházból több mint 270 ezer mintát gyűjtöttek be a kutatók, amelyeket megvizsgálva kimutatták: egyes baktériumok ellenálló képessége a 80 százalékot is eléri. A WHO statisztikái szerint a tuberkulózisban szenvedő kínaiak csaknem 7 százaléka gyógyszerrezisztens, miközben a globális átlag 2 százalék körül alakul.
A központi vezetés tavaly nyár óta az antibiotikumok használatának szabályozásával próbálkozik a helyzeten változtatni. Ennek első lépéseként drasztikusan csökkentették a lakosság által megvásárolható, valamint a kórházak által használható antibiotikumok számát. Emellett szabályozták, hogy a kórházban ápolt betegeknek legfeljebb 60, a járóbetegeknek 20 százaléka kaphat antibiotikumos kezelést.
A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek: a problémát az egyes emberek szintjén kell kezelni, vagyis a központi szabályozás mellett az antibiotikum-használatot érintő, lakosságnak szóló felvilágosító kampányokra és tájékoztató előadásokra lenne szükség.
