A külpolitikai kérdésekre összpontosító vitában ugyan – a várakozással szemben – messze nem kapott központi helyet Kína, s a republikánus elnökjelölt Mitt Romney is a megszokottnál békülékenyebb hangot ütött meg, a Kína valutapolitikára vonatkozó ismert vádak, a szellemi tulajdonjog védelmének hiányosságai azért szóba kerültek. „Tetszik vagy nem, demokrata vagy republikánus lesz a következő amerikai elnök, vissza kell majd fognia a Kínát támadó kemény hangot, és kezelnie kell országának nem megfelelő hozzáállását Kína megkerülhetetlen növekedésével kapcsolatban” – hangzott a Kína sorozatos ostorozására adott pekingi válasz.
A vitában mindkét fél azt ígérte, hogy Kínát a „szabályok” betartására fogja rászorítani, amire a Hszinhua azt hozta fel, hogy Kína a nemzetközi szabályok betartását szem előtt tartja, de nem tartja kötelességének az amerikai szabályokhoz való igazodást. A szerző Washington szemére vetette, hogy míg egyrészt a kínai gazdaság dinamikus fejlődésének haszonélvezője kíván lenni, másrészt amiatt aggódik, hogy Kína erősödése növekvő befolyást eredményez, különösen az ázsiai és csendes-óceáni térségben, mert ezzel veszélyeztetné az Egyesült Államok „globális dominanciáját”.
„Sebességkorlátozó fekvőrendőrök”
Peking szerint az Egyesült Államok olyan „sebességkorlátozó fekvőrendőrökkel” igyekszik Kína haladását lassítani, mint a kereskedelmi viták, kínai befektetők távol tartása a maga piacától, és Kína hibáztatása belső problémái miatt. A cikkíró emlékeztetett arra is, hogy egy felmérés szerint az amerikaiak 52 százaléka viszonyult negatívan Kínához, amit a politikusok manipulatív tevékenységének a számlájára írt.
Washington Kína erősödését továbbra is sokkal inkább tartja fenyegetésnek, mintsem lehetőségnek – állapította meg a Hszinhua, és arra figyelmeztetett, hogy a mai folyamatok felerősödése következtében olyan spirál keletkezhet, amelyből egyik fél sem lesz képes sérülés nélkül kiszállni.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: A Gyurcsány-embereknek tipli!
