Az aradi vértanúkra emlékeztek Kárpátalján és a Felvidéken is

A kárpátaljai magyarságnak nemet kell mondania arra, hogy visszavessék a jobbágyrendszerbe – jelentette ki Kovács Miklós. A Felvidéken is megemlékezéseket tartottak.

Kovács Miklós a báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye mártír főispánja emlékművénél elmondott beszédében – utalva az október végi ukrajnai parlamenti választásokra – hangsúlyozta, hogy Kárpátalján jelenleg a túléléséért küzd a magyarság, amelynek a mai „földesurak” akarják megszabni, kire adja a voksát a választásokon. „Annak ellenére, hogy 1848–1849-ben túljutottunk a feudalizmuson, Kárpátalján, s így Nagyszőlősön is csak a helyi »földesúr« kampányplakátjai láthatók, hiába van számos más parlamenti képviselőjelölt. A hatalom nem tűri, hogy általa jobbágyoknak tekintett egyszerű emberek is harcba szálljanak a parlamenti képviselői mandátumért” – tette hozzá.

A KMKSZ elnöke szerint a kárpátaljai magyarok esetében jelenleg úgy vetődik fel a kor kérdése, hogy „rabok legyenek-e, vagy szabadok”. Ebből kiindulva felemelő példaként kell tekinteni az aradi tizenhármakra, akik panaszkodás, a körülmények hibáztatása nélkül, emelt fővel vállalták még a halált is a magyar szabadságért – mondta. Kovács kiemelte: nem szeretné, ha Kárpátalján a sok megpróbáltatás után úgy lenne vége a magyar világnak, hogy az valójában létre sem jött. „Küzdjünk, és inkább bukjunk egy-egy csatában, mint hogy kishitűségünk és nyavalygásunk miatt legyen vége a kárpátaljai magyar világnak” – zárta beszédét a KMKSZ elnöke.

„Eljött az idő, hogy megéljük a békességet”

A megemlékezésen Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára olvasta fel a rendezvényre meghívott, de családi okok miatt távol maradt főszónokának, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek a beszédét. A tárcavezető üzenetében hangsúlyozta, hogy a Kárpát-medence minden kis zugának megvan a maga vértanúja, akinek áldozatából erőt meríthet, akire a magyar nemzet támaszkodhat a nehéz időkben. „Ahogy a Kárpát-medence tájai egységbe érnek, úgy alkotják ők együtt a magyar múlt soha el nem halványuló emlékét” – fogalmazott a miniszter.

„Eljött az idő, hogy megéljük a békességet, és nemzeti közösségben gondolkozva építsük fel azt a jövőt, amelyben unokáink és dédunokáink is büszke magyarként élhetnek. Talán ez a küldetésünk mind az anyaországban, mind a határon túl” – hangsúlyozta üzenetében Fazekas Sándor, aki a nemzeti jogaik melletti bátor kiállásra buzdította a kárpátaljai magyarokat.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szombaton Beregszászon, az aradi vértanúk emlékoszlopánál tartotta megemlékezését, amelyen Gajdos István, a szervezet elnöke mondott beszédet. Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) tartott koszorúzási ünnepséget a nemzeti gyásznapon, a Kálvária temetőben.

A Felvidéken tucatnyi helyszínen tartottak megemlékezést

Pozsonyban délután egy órától a megemlékezések hagyományos helyszínén a kecskekapui temetőben, a vértanú halált halt báró Jeszenák János és Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét. A Csemadok városi választmánya, a Pozsonyi Magyar Intézet, a Via Nova ifjúsági csoport és Pozsonyi Casino polgári társulás által szervezett rendezvényen a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplőjén kívül Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete is részt vett.

Báró Jeszenák János, az egyik pozsonyi vértanú síremlékénél mondott ünnepi beszédében Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója a forradalom és szabadságharc aktuális tanúságaira, köztük az érdekegyesítés – az 1848–49-es éveket megelőző – folyamatának fontosságára mutatott rá. Elmondta: 1848 nem lehetett volna ennyire sikeres és ennyire mély történelmi nyomot hagyó esemény, ha nem előzik meg az érdekegyesítés folyamatának évei, amelyek biztosították, hogy a forradalom eseményeibe minden nemzetrész bekapcsolódjon. „Az érdek ebben az esetben nem egy rossz dolog és nem az értékkel állt szemben” – emelte ki Kollai István.

Három aradi vértanú született a Felvidéken

A nemzeti gyásznapon Révkomáromban a Klapka-szobornál, illetve az aradi vértanúk emlékoszlopánál emlékeztek a vértanúkra és a komáromi vár hőseire. A kassai Csemadok szervezésében már hagyományosan Dessewffy Arisztid margonyai (Marhan) sírjánál tartottak megemlékezést. Az említetteken kívül koszorúzással egybekötött megemlékezéseket tartottak többek között Dunaszerdahelyen a Vámbéry téren Lipcsey György szobrászművész alkotásánál, Léván a hősök emlékművénél, és Rozsnyón a helyi köztemetőben Szörcsey honvéd sírjánál.

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, német szülők gyermekeként Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.