Illúzió volt a múlt század végén azt hinni, hogy a fejlődés alapvető problémái megoldódtak, s folytatódik a fellendülés. Ezzel szemben a kormányok többsége a válságkezeléssel küszködik, s a munkanélküliség csökkentése, az infláció visszafogása és a költségvetések hiányának leszorítása közepette próbálja ösztönözni a növekedést. Nem sok sikerrel, hiszen az IMF az eurózónában a GDP esését prognosztizálja, s vészesen lassul a kínai növekedés is. Mint Leonyid Grigorjev orosz közgazdász rámutatott, a világ elért az extenzív fejlődés határaihoz, s el kell gondolkozni a tartalékok ésszerűbb és hatékonyabb felhasználásán.
Az egyre mélyülő problémák szorosabb együttműködést feltételeznek, ezzel szemben a válság inkább a megosztottságot erősítette. A közgazdász úgy vélte, az Európai Unió nehéz helyzetben van, s az időfaktor is csak rontja a helyzetét, miközben nincs gyorsan fejlődő piaca. Mint több szakértő is megfogalmazta, a válság tartós lesz, még évekig eltarthat, s Európa kettészakad. E pesszimizmust egyedül Volker Rühe volt német védelmi miniszter törte meg, aláhúzva, hogy nincs vége az EU-nak, bár egyre inkább kétsebességűvé válik. Mint rámutatott, a kelet–nyugati ellentétet az Észak–Dél szembenállás váltotta fel. Ezzel kapcsolatban aggodalmának adott hangot, mondván, már Franciaország is elveszítette versenyképességét. Emlékeztetett arra, hogy a német egyesítés idején a világ nem félt a nagy Németországtól, míg most egyre többen tartanak gazdasági erejétől. Mindehhez Szergej Karaganov, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnöke csak annyit fűzött hozzá, inkább imádkozzunk, hogy Angela Merkel kemény kézzel mentse meg Európát.
A szentpétervári találkozón megjelent elemzők figyelmeztettek arra, hogy nem csak a pénzügyi válsággal kell szembenézni, hiszen ezzel párhuzamosan kiéleződnek a globális problémák is. A növekedés tempója kisebb lesz, mint az elmúlt évtizedben, a világgazdaság az elkövetkező két évtizedben egyenlőtlenül fejlődik, megváltozik, mindinkább Keletre tolódik a termelés geográfiája, s átalakul a gazdaság szerkezete. A világ tehát jelentős változáson megy át, de 2030-ban még inkább hasonlít majd a 2010-es állapotokhoz, mint a 2050-eshez.
Jean-Francois Rischard francia közgazdász közben arra hívta fel a figyelmet, hogy a hitelválság csak az egyik fájdalmas pont. Mint rámutatott, emellett időzített bombaként fenyegeti a fejlett világot a lakosság elöregedése, előbb-utóbb szembe kell nézni az energiatartalékok kimerülésével, közben aggasztó a klímaváltozás, a túlnépesedés pedig élelmezési gondokat hoz. Piotr Dutkiewicz kanadai elemző mindezt azzal fejelte meg, hogy komoly válságot élnek át a globális intézmények is, amelyek egyre kevésbé alkalmasak az új kihívások kezelésére. Eközben a világ mind határozottabban többpólusúvá válik, olyan országok is hallatják a hangjukat, akik idáig hallgattak, s egyre nő az általános elégedetlenség az egyenlőtlenség és az igazságtalanság miatt.
