Mintegy másfél évtized múlva érezhetően csökken az olajkitermelés Oroszországban, s ez a tényező lassítani fogja a gazdaság növekedését is. Mindezt Andrej Belouszov gazdasági miniszter fogalmazta meg, feltételezve, hogy 2020 körül a kitermelés az éves 510 millió tonnás szinten stabilizálódik. Az új kelet-szibériai és északi mezők ugyanis csupán kompenzálni tudják a régiek kiürülését. Ráadásul a prognózisok szerint évente 1-1,5 százalékkal a belső fogyasztás is növekszik, így az export csökkenésére kell számítani. Ehhez jön még, hogy Európában csökken a kereslet az orosz gázra. Ezeket az előrejelzéseket alátámasztják az idei mutatók is, hiszen a tavalyi évhez képest eddig 3,3 százalékkal csökkent a gázexport.
Jacques Sapire francia és Pami Aalto finn szakértők a tartalékok tekintetében optimisták, s úgy látják, azok a jövő évszázad elejéig is kitartanak, fontosabb kérdésnek tartják ennél, hogy Oroszország meg tudja-e tartani jelenlegi piacait. Európa ugyanis szigorít az együttműködés szabályain, s új mezőket feltárva Norvégia is növeli a szállításait, így a jelenleginél erősebb versenytársként jelenik meg. Ezért rugalmasabb árképzésre van szükség, s persze bővíthetők az ázsiai exportlehetőségek is. Borisz Gurvics orosz közgazdász mindehhez még halkan megjegyzi, hogy közben figyelni kell arra is, hogy csökken az orosz energiaszektor rentabilitása.
Míg a válság előtti években az energiahordozók kitermelése évi 6-7 százalékkal bővült, s a GDP növekedés mintegy 2,5 százalékát adta, addig ma ez a mutató közelít a nullához. Így több elemző szerint az energetikai szektor a gazdaság működésének motorjából annak fékezőjévé válhat. Egyértelmű éppen ezért az az elhatározás, hogy csökkentsék a költségvetés függését az olaj- és gázexporttól. Jelenleg ugyanis a kiadások nagyjából felét finanszírozza az állam az energiahordozók exportjának bevételeiből, s ez az arány csak növekszik.
Persze, eközben arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az olajnak és a gáznak köszönhetően alacsony a munkanélküliség, az adósság csupán a GDP 10 százalékát teszi ki, míg folyamatosan nő az ország arany- s valutatartaléka. Az olajnak köszönhető az is, hogy a válság ellenére a fejlett országokat meghaladó, 4 százalék körül lesz idén is a növekedés, s ez a dinamika az elemzők várakozása alapján megmarad a következő években is. Ám hogy így maradjon ez később is, ahhoz egyrészt elengedhetetlen az energetikai szektor technológiai megújulása, másrészt a gazdaság diverzifikálása.
Ezt húzta alá Leonyid Grigorjev, a moszkvai Üzleti Főiskola világgazdasági tanszékének vezetője is, kiemelve az orosz gazdaság szerkezeti és szervezeti átalakításának szükségességét. Vitaindító tanulmányában a professzor egyébként terméketlennek nevezte az olajból származó bevételek fejlődésre káros hatásáról folyó vitát. A megfelelő intézményi rendszer mellett ugyanis ez a forrás a fejlődés záloga lehet, míg a hatékonyan működő szervezeti keretek nélkül csak a stagnálást állandósíthatja.
Példaként hozza fel az elmúlt éveket, amikor éppen ennek hiányában nem tudott az energetikai szektor a modernizáció motorjává válni. Ehelyett az üzleti szférában túlerősödött az állam szerepe, amely leginkább a bürokráciát hizlalta. Grigorjev egyébként hosszú távon átlagosan 140 dolláros, tehát kedvező olajárral számol, ám mint megjegyzi, ezt már a gazdasági diverzifikáció levezénylésére kellene felhasználni. Jean-Francois Rischard francia elemző a tartalékok fogyását és a fogyasztás növekedését prognosztizálva még ennél magasabb 200 dollár körüli hordónkénti árral számol 2030-ra, hozzátéve, hogy az orosz gazdaság azonban nem alapulhat erre, s kreatívabbá kell válnia.
