Az etnikailag már-már balkáni kevertséggel bíró Transznisztria időről időre a moldovai és az orosz külkapcsolatok találkozási pontjaként kerül a híradásokba. A terület – mely 22 esztendeje nyilvánította ki függetlenségét, de Moldovától való különválását azóta sem ismerte el egyetlen állam sem – szuverenitásának kérdése néhány napja újra kereszttűzbe került. A Nyezaviszimaja Gazeta című lap az orosz külügyminisztérium különmegbízottjára hivatkozva arról ír: ha Moldova tovább folytatja a NATO-bázis kiépítését, a Tiraszpol központú Dnyeszter menti Köztársaságot a világon elsőként Moszkva fogja elismerni.
A Kisinyov és Tiraszpol közti vita egyik legfőbb eleme, hogy a Dnyeszteren túli terület 1992 óta gyakorlatilag a 14. orosz hadsereg védelme alatt áll, és önálló parlamenttel, bírói hatalommal, közigazgatással, illetve fővárossal rendelkezik. Moldova nem szeretné elveszíteni a közel félmilliós lakossal bíró térséget, Tiraszpol viszont szuverenitása kárára nem kíván visszatérni a nyugati országrész irányítása alá. A megosztottságot szítja a népesség rendkívüli kevertsége is. Az egyharmadrészt orosz, román és ukrán ajkú lakosság mind „nyelvtársa” felé húzna, aminek ugyanakkor ellentmond a 2006-os népszavazás végeredménye. A referendumon arról kellett dönteni, hogy az ország független maradjon, avagy Moldovához, netán Oroszországhoz csatlakozzon-e. A Dnyeszter mentiek 97 százaléka utóbbi mellett tette le voksát.
A „hetek” sem segítenek Transznisztria problémáján
A konfliktus következtében Transznisztria mára – minimum diplomáciai szinten – hidegháborús övezetté vált. Oroszország nem hajlandó lemondani a katonai jelenlétről, Moldova pedig szintén ragaszkodik a majd 4000 négyzetkilométernyi terület megtartásához. A többfordulós újraegyesítési tárgyalásokba beszálló Egyesült Államok és az Európai Unió asztalhoz ültette az ötöket (EBESZ, Transznisztria, Moldova, Ukrajna, Oroszország), de érdemi előrelépés eddig nem történt az ügyben. Eközben a NATO rendületlenül építkezik a Dnyesztertől nyugatra, amit Oroszország egyre fogyatkozó türelemmel szemlél. Úgy tűnik, az Egyesült Államok által épített európai rakétapajzs mellett Transznisztria lehet a legújabb poszthidegháborús ütközési pont.
Végh Zsuzsanna úgy véli, az 5+2-es tárgyalásokon is részt vevő orosz megbízott elismeréssel kapcsolatos kijelentését érdemes árnyalni. A Közép-európai Egyetem (CEU) Transznisztriával is foglalkozó kutatója kifejtette, Moldovában az alkotmányban rögzítették, hogy az ország nem törekszik a NATO-tagság megszerzésére. A sima együttműködés még nem jelent veszélyt az orosz pozíciókra, sőt itt inkább arról van szó, hogy Moldova az Európai Unióhoz kíván közelebb kerülni, mintsem az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. „Kisinyov uniós társulási tárgyalásai jó ütemben zajlanak, és a szabad kereskedelmi térséghez is egyre közelebb lépked a kormány. Ezen az úton Moldova Transznisztriát is magához vonzhatja, Moszkva ezért csaphatott most az asztalra” – vélekedik a szakértő.
A Moldova szuverenitását firtató orosz kételyekről Végh Zsuzsa úgy gondolja, itt az időről időre visszatérő román–moldáv újraegyesítés kérdésének kell a mélyére nézni. A határok kisatírozása körüli nem hivatalos párbeszéd aktivizálódott, amit nem csak az oroszok vettek észre. Az utóbbi hónapokban több, az újraegyesítést szorgalmazó civil demonstrációra is sor került nagyobb moldovai városokban. A Liberális Párt, a kormánykoalíció egyik tagja sem zárkózik el teljesen az egyesítéstől, a társadalom többsége azonban továbbra sem támogatja az összevonást. Ennek egyik fő oka, hogy Moldova etnikai adottságai egészen közel állnak a Dnyeszteren túli területéhez. A nyelvi kevertség azonban a mindennapi életben nem okoz fennakadást, működik a kétnyelvű állam.
Hogy mit is jelent akkor tulajdonképpen Transznisztria Oroszország számára? Egy „előretolt helyőrséget” – véli a CEU kutatója. Egy ásványkincsekben igen szegény területről van szó, melyen keresztül ugyanakkor komoly csempészforgalom halad át Európa felé, nem is beszélve a központi ellenőrzés híján jelentős mértékűre becsülhető fekete gazdaságról, pénzmosásról. Mindezeken túl Moszkva számára előkelő politikai szempontot jelent a Dnyeszteren túl élő, a társadalom jelentős részét kitevő orosz állampolgársággal is rendelkező lakosság. Ez a múltban is „bejáratot hivatkozási alap” volt, és most is az.
