Az orosz államfői posztra májusban harmadszor is beiktatott politikus Moszkvában, a törvényhozás felsőháza és a régiók vezetői, valamint a regionális parlamentek képviselői előtt értékelte az ország politikai, gazdasági, társadalmi állapotát, szabta meg a kormányzati feladatokat. A helyi törvényhozás képviselőit első alkalommal hívták meg a hagyományos évértékelőre.
Vlagyimir Putyin megismételte a Kreml korábbi vádját, miszerint az orosz ellenzéket külföldről pénzelik. A politikus egy éve is így reagált az ellenzék szerint elcsalt parlamenti választásokat követő nagyszabású társadalmi tiltakozó megmozdulásokra.
Az államfő elfogadhatatlannak nevezett bármilyen külső beavatkozást az orosz belpolitikába, és közölte, hogy „az a személy, aki politikai tevékenységéért külföldről kap pénzt és valószínűleg idegen nemzeti érdekeket szolgál, nem lehet politikus Oroszországban”. Vlagyimir Putyin csak ezt követően tette hozzá, hogy a politikában nincs helye a bűnözőknek és érzékeltette, hogy ezt valamennyi orosz politikai erőre értette.
A belpolitikai távlatokat érzékeltetve kijelentette: Oroszországnak nincs más választása, mint a demokrácia. Hozzátette azonban, hogy csak azzal az ellenzékkel kívánnak párbeszédet folyatni, amely civilizált módon tevékenykedik és betartja a törvényes kereteket. Így üzent a parlamenten kívüli politikai erőknek, amelyek szombatra úgynevezett szabadságmenetet hirdettek Moszkvában. A szervezők azonban nem kaptak engedélyt a kért útvonalra.
Vlagyimir Putyin közel másfél órás beszédét az állami televíziós csatornák közvetítették, az érdeklődés a helyszínen is hatalmas volt. Az orosz hatalmi elit, de az ellenzék is arra volt kíváncsi, folytatódik-e az elnöki szigor. A sajtó érdeklődése pedig elsősorban arra terjedt ki, hogy milyen hosszú beszédet enged meg az orosz államfő egészségi állapota. A politikuson azonban nem látszott a jele annak, amit a hazai és a világsajtó hetek óta tárgyal, hogy derék- vagy hátfájdalmai lennének.
Az államfő nagy hangsúlyt helyezett a társadalmi kérdésekre. Kiemelte az állam gondoskodó szerepének erősítését, érzékeltetve, hogy nem feledkezik meg azokról, akik rá szavaztak.
