– Az ír EU-elnökség ambiciózus célkitűzései közé tartozik a gazdasági növekedés beindítása és a fiatalok munkanélküliségének csökkentése, ami 13 európai uniós tagországban is meghaladja a 25 százalékos szintet. Miért gondolja Írország, hogy minderre képes lesz, ha a gazdasági válság 2008-as kitörése óta ez egyetlen EU-elnökségnek sem sikerült?
– Sok mindent megtettek már az Európai Unióban a válság leküzdése és a stabilitás kialakítása érdekében, ezt a megkezdett folyamatot folytatnunk kell. Eddig elfogadták a hatos csomagot (amely a tagországok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolását, a pazarló gazdálkodás megfékezését célozza – a szerk.), elindították az európai szemesztert, amely lehetővé teszi a tagországok költségvetési terveinek központi felülvizsgálatát, és számos további lépés is hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedjen a piacok bizalma az EU iránt. Másrészt törekednünk kell olyan lépések meghozatalára, amelyek a gazdasági növekedést ösztönzik. Erre kell összpontosítunk a 2014– 2020-as uniós költségvetésről szóló tárgyalások során is, a kohéziós források és a közös agrárpolitika ugyanis a növekedés motorjait jelentik. Hívei vagyunk az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásnak is, hiszen az amerikaiak is saját gazdaságuk növekedésének beindításában érdekeltek. Érdekeink tehát egybeesnek, és ezt ki kell használni. A megállapodást nem lesz egyszerű tető alá hozni, de a tárgyalásokat még az ír elnökség idején megkezdhetnénk. Ez a lépés is növelné a piacok bizalmát. A fiatalok munkanélküliségi aránya az EU-ban valóban aggasztó méreteket ölt, kétszerese az átlagos munkanélküliségi rátának. Mivel Írországban is ez a helyzet, érthető, hogy számunkra is sürgető feladat a probléma mielőbbi kezelése. Nagyon hatékonynak találjuk az Ausztria és Finnország által bevezetett gyakorlatot, miszerint a fiatalok garanciát kapnak arra, hogy tanulmányaikat befejezve munkahelyet kapnak vagy további képzésben részesülnek. A növekedés beindításához mindezek mellett szükséges, hogy a tagállamok költségvetései egyensúlyban legyenek és a deficit ne haladja meg a kívánt mértéket. Írországban nagyon keményen dolgoztunk az elmúlt négy évben, hogy ezeket a célokat elérjük, és hogy még az év vége előtt lezárjuk a Nemzetközi Valutaalap és az EU pénzügyi mentőprogramját.
– Ír és brüsszeli politikusok egyaránt arról beszéltek az utóbbi hónapokban, hogy a nemzetközi pénzügyi segítségért cserébe meghozott megszorító intézkedések Írországban megtették a hatásukat, az ország kezd kilábalni a válságból. Enda Kenny miniszterelnök azt is mondta, hogy ezeket a megszorításokat méltósággal tűrték az írek. Ennek ellentmond többek között az, hogy tiltakozásuk jeléül az ír háztartások fele nem fizette be tavaly azt a háztartási adót, amelyet a dublini kormány az EU által követelt megszorító intézkedések egyikeként vezetett be. A Financial Times decemberi cikke szerint felháborodást okozott Írországban az ír pénzügyminiszter bejelentése is, miszerint ingatlanadót vezetnek be idén. A cikk kitért arra, hogy Írországban 170 ezer ember nem képes kifizetni lakáshitelét. Akkor végső soron jól jártak az írek vagy nem?
– Az ír társadalomnak valóban nehéz időszakot kellett megélnie. Kismértékben ugyan, de növelni kellett az adókat és csökkenteni a közkiadásokat. A dublini koalíciós kormány igyekezett mindvégig tisztességes módon véghezvinni a reformokat, és inkább a kiadások csökkentésére helyezte a hangsúlyt. Az írek tudatában voltak annak, hogy a válságintézkedésekre szükség van, de azok negatív hatását 3-4 év elteltével bármelyik társadalom megérezné. Az adófizetők nagy része azóta már befizette a szóban forgó háztartási adót, az ingatlanadót pedig igyekezett a kormány minél szélesebb körben kiterjeszteni, minél alacsonyabb szinten tartani. A lakáshitelek fizetése sok ember számára okoz nehézséget, hiszen sokan a munkájukat is elvesztették. Éppen ezért helyez különösen nagy hangsúlyt a kormány a munkanélküliség csökkentésére, mert ha valakinek van állandó, stabil munkahelye, választási lehetőségei is vannak, hogy mit tegyen a jövedelmével, milyen módon fizesse ki tartozásait, hosszú távú kiadásait.
– Magyarországon sok embert felháborít az a tény, hogy az ír állampolgárságú Francis Tobin, aki több mint egy évtizede gázolt halálra két kisgyermeket Magyarországon, nem töltötte le a magyar igazságszolgáltatás által rá kiszabott börtönbüntetést se hazánkban, se Írországban. Ön szerint ez az ügy ártott Írország és Magyarország kapcsolatának?
– Ez egy érthetően nagyon érzékeny ügy Magyarországon. Teljesen érthető, hogy sok ember számára az, ami történt, nagy fájdalmat okoz. Az ír kormány végigjárta az összes lehetséges jogi utat és mindent megtett annak érdekében, hogy Francis Tobint átadják Magyarországnak. Az ír legfelsőbb bíróság azonban elutasította az elfogatóparancs kiadását. A kormány nincs többé abban a pozícióban, hogy további lépéseket tegyen, ami nem jelenti azt, hogy nem érint bennünket érzékenyen az a gyötrődés, amelyet a gyermekek apjának kell elviselnie.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.
