2010. április 20-án a Mexikói-öbölben felrobbant, majd elsüllyedt a Deepwater Horizon olajfúró-torony. Tizenegy munkás azonnal meghalt, a torony alatti kút pedig a katasztrófát követően három hónapon át ontotta a nyersolajat, becslések szerint mintegy 5 millió hordónyi került így a tengerbe. A hatást szinte lehetetlen felmérni: a nyilvánvaló környezeti és egészségügyi károk mellett az öböl-menti államok (Alabama, Florida, Mississippi, Louisiana és Texas) gazdasága számára is súlyos csapást jelentett a katasztrófa. A brit olajóriás azóta mintegy 30 milliárd dollárnyi büntetést és kártérítést fizetett ki a katasztrófához kapcsolódóan. Hétfőn azonban újabb tárgyalás kezdődik a felelősség kérdéséről, a tét pedig ismét több tízmilliárd dollár.
„Az évszázad pere”
Az óriási összeg sorsa egyetlen szócskán múlik: a kérdés az, hogy a BP és a fúrótornyot működtető további cégek (a Transocean és a Haliburton) „gondatlansága” vagy „súlyos gondatlansága” vezetett a katasztrófához. Az előbbi esetén kiömlött hordónként 1100 dolláros büntetés jár, utóbbinál 4300 dollár a tarifa. Szó szerint milliárdok választják el tehát a legkisebb kiszabható büntetést (5 milliárd) és a maximális összeget (18 milliárd). Nem csoda, hogy mindkét fél – az amerikai kormány és a mamutcég – is óriási erőkkel készül a megmérettetésre. Az ügyben harmincnégy vezető jogász viszi majd a szót, de az állam a hírek szerint 300 fős háttércsapatot is szervezet sztárügyvédei mögé. Természetesen a BP-t sem kell félteni, mely az ország négy legjobb irodáját egyszerre bízta meg képviseletével. Csak a tizenegy érintett fél nyitóbeszéde 400 percen át fog tartani, a bizonyítékok listája több ezer oldalra rúg, a per során pedig mintegy nyolcvan tanú tesz majd vallomást. Nem túlzás talán, hogy az amerikai lapok „az évszázad pereként” hivatkoznak a hétfőn kezdődő ügyre.
„Az olajkatasztrófa ügyéhez még csak hasonlót sem láttunk az amerikai környezetjog történetében – fogalmazott David Uhlmann michigani jogászprofesszor is. – Az Igazságügy-minisztérium példa nélküli emberi veszteséget, gazdasági károkat és környezeti katasztrófát igyekszik helyretenni”. Az ügy a tengeri jog hatása alá esik, ezért az amerikai szokástól eltérően egyedül a bíró, Carl J. Barbier dönt az ügyben, esküdtszék meghallgatása nélkül.
Széttartó érdekek
Az ügy széttartó érdekek szövevényes labirintusa. A BP nyilvánvalóan azt reméli, hogy a bíróság végül nem állapítja meg a maximális büntetést, hiszen ez még sosem történt meg a múltban. A „súlyos gondatlanság” vádja olyan magas szintű felelőtlenséget hordoz magában, melyet a cég szerint nem lehet bizonyítani. „Tragikus baleset történt” – fogalmazott néhány napja Rupert Bondy, a BP vezető ügyvédje. A kormányzat jogászai ezzel szemben állítják, bizonyítékuk van rá, hogy a cégek felelőtlen és gondatlan módon, csupán a haszonnal törődve vágták le a biztonsági kanyarokat, és hogy a „baleset” ezek nélkül teljesen elkerülhető lett volna. Mindenki a legnagyobb szeletet akarja
Nehezíti a tisztánlátást az érdekelt felek nagy száma is. Az öt érintett állam mindegyike szeretné megnyugtatni felháborodott lakosait, akiknek gyakran megélhetését tette tönkre a katasztrófa – mindenki a torta legnagyobb szeletét szeretné megkaparintani. A hírek szerint az előzetes megegyezés is az államok torzsalkodása miatt esett kútba. „Túl sok tárgyaló járkált dollárjelekkel a szeme helyén” – fogalmazott egy bennfentes. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a per nem csupán a beruházó BP, de a Horizon tulajdonosa, a Transocean és a szolgáltató cég, a Haliburton ellen is folyik. „A legtöbb esetben az alperes verziója áll szemben a felperesével. Itt azonban a BP minden bizonnyal megpróbál majd a másik két fél háta mögé bújni a felelősség elől – magyarázta Steve Herman, a kormányt képviselő egyik vezető jogász. – Mi azonban azt valljuk, hogy mindannyian egyaránt súlyosan gondatlanul, könnyelműen és felelőtlenül jártak el”.
Nem sietnek megegyezni
Létezik azonban egy út, mellyel a labirintus még megkerülhető: a peren kívüli megegyezés. A The Wall Street Journal információi szerint jelenleg is folynak a tárgyalások, a kormány és az államok 16 milliárd dollárért hajlandóak elfelejteni a BP által okozott gondokat. Az ajánlatot a hírek szerint már eljuttatták a céghez, a „labda ezek után a BP térfelén van”, ahogy az ügybe beavatott névtelen forrás fogalmazott. Az olajcég, mely már így is komoly milliárdokat fizetett ki, nem siet elfogadni az ajánlatot, egyelőre úgy tűnik, inkább vállalja a kockázatot. „A követelések túlzóak, kevés közük van a valósághoz. Készen állunk a tárgyalásra, és arra, hogy bebizonyítsuk igazunkat” – nyilatkozta Bondy.
Aprópénz a BP-nek?
Mások szerint azonban még ez az összeg sem elég ahhoz, hogy az óriáscég megtanulja a leckét. „16 milliárd dollár egyáltalán nem elrettentő egy olyan cég számára, mint a BP, ráadásul ennyiből az öböl egyensúlyát sem lehet helyreállítani” – fogalmazott Larry Schweiger, a National Wildlife Federation, az Egyesült Államok egyik legnagyobb környezetvédő szervezetének elnöke. Az NWF szerint az ügy súlyát tekintve automatikusan a maximális büntetést kellene kiszabni, és ezen felül további 25 milliárd dollárt, az előre nem látható, hosszú távú károk fedezésére. „A törvény kimondja, hogy a BP köteles az eredeti állapotára visszaállítani a partvidéket. Ez azt jelenti, hogy a cég felelőssége nem ér véget a ma látható gondok megoldásával, hanem azokra is kiterjed, amiket csak évek múlva fogunk felfedezni” – nyilatkozta Chris Canfield, az Audubon Society alelnöke is.
(Washingtonpost.com, Guardian.co.uk, Nytimes.com, Wsj.com, Csmonitor.com)
