Barack Obama az elmúlt napokban komoly offenzívába kezdett: a cél ezúttal az ellenfél elbűvölése. Az elnök néhány napja tizenkét vezető republikánus szenátorral ment el vacsorázni – még a számlát is ő fizette –, e találkozó célja az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a két párt radikálisan különböző elképzeléseit az Egyesült Államok további fiskális sorsáról. A szték után mindkét fél elégedetten távozott, a kétpárti együttműködés magasztos szellemétől eltelve. Tegnap azonban Paul Ryan wisconsini képviselő és demokrata szenátorok egy csoportja is közzétette költségvetési tervezetét, melyekből kiderült, a két párt most sem áll egymáshoz közelebb, mint a választások előtt.
Ryan, Mitt Romney alelnökjelöltje a konzervatív párt pénzügyi gurujának számít – amit ő javasol, arra figyelnek a többiek. Most minden korábbinál ambiciózusabb tervvel állt elő: útmutatását követve az ország tíz éven belül kiegyensúlyozná a költségvetést, sőt 2023-ra már 7 milliárdos pluszt mutatna az éves büdzsé. A terv ehhez teljességgel visszavonná az Obama-féle egészségügyi reformot, alaposan megkurtítaná a többi egészségügyi és szociális program, például az étkezési támogatások kereteit, de eltörölné az Obama által elfogadott Wall Street-i szigorításokat, és új területeken szabad kezet adna az olajkitermelésnek – egyebek mellett között. Ryan mindezt úgy érné el, hogy nem emelne adókat, sőt. A leggazdagabbakra vonatkozó, jelenleg 39,6 százalékos rátát 25 százalékra csökkentené, a kieső bevételeket pedig egyelőre meg nem nevezett kiskapuk és jogtalan kedvezmények megszüntetéséből fedezné. Bár a megszorítások több mint fele a demokrata prioritásnak számító jóléti programokat érintené, olyan republikánus szent tehenek is kés alá kerülnének, mint a Pentagon költségvetése.
A fent említett javaslatok közt kevés van, amivel a másik oldal is egyetértene, és nincs másként azzal a tervezettel sem, amelyet a szenátusi demokraták dolgoztak ki a költségvetési gondok megoldására. A felsőházi liberális csoport javaslata mintegy 1 billió dollár új adóbevételt és csupán ugyanennyi elvonást tartalmaz, melynek legnagyobb része a hadi kiadásokat érinti. A leginkább vitatott elem azonban az a 100 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag, melyet infrastruktúra-fejlesztésre és a nehéz helyzetű dolgozók továbbképzésére fordítanának – az efféle élénkítő programok ugyanis szitokszónak számítanak az új kiadásoktól irtózó konzervatívok számára.
Természetesen hamarosan megkezdődött az adok-kapok a homlokegyenest ellenkező irányba mutató tervezetek kapcsán. „Ez a költségvetés ugyanazokat a hibás utakat követi, amelyeket már ezerszer láttunk, és amelyeket az amerikaiak novemberben végérvényesen elutasítottak” – fogalmazott Harry Reid szenátusi demokrata frakcióvezető a Ryan-terv kapcsán. „Hároméves hallgatás után a demokraták nem tudnak mással előállni, mint egy ezermilliárd dolláros adócsomaggal” – értékelte a konkurens javaslatot Jerry Moran konzervatív szenátor. Hasonló megosztottság figyelhető meg a média ítéletében. A The New York Times „Az eddigi legrosszabb ötlet Ryantől” címmel jelentetett meg szerkesztőségi cikket, melyben szegényellenesnek és egyszerűen irreálisnak nevezik a „tavalyi és tavalyelőtti fáradt ötletekből összefércelt” javaslatot. A spektrum másik oldalán a The Wall Street Journal áll, mely szerint a Ryan-féle terv „ritka dolog Washingtonban, ugyanis komoly, valós megoldást nyújt az ország legégetőbb problémáira”.
Mindkét javaslat megvalósulása esélye gyakorlatilag egyenlő a nullával, hiszen a törvényhozás megosztottsága révén egyik sem tud átmenni mindkét kamarán. Szerepük mégsem elhanyagolható, hiszen a végső megegyezés valahol a két elképzelés közt helyezkedik majd el – ha valaha megszületik. A képbe belejátszik még természetesen Obama is, a kormányzat maga is tervezi, hogy saját költségvetési tervet hoz nyilvánosságra – április első hetében. Az elnök addig is ismerkedik és tárgyal, hamarosan az alsóházi republikánusokkal, azaz legádázabb ellenségeivel találkozik.
The Wall Street Journal, The New York Times, The Washington Post
