A brit sajtóbotrány kirobbanását követően David Cameron miniszterelnök vizsgálatot indított, hogy kiderítse, hogyan lehetne megrendszabályozni a rossz útra tévedt sajtót. A Leveson-bizottság szigorú médiatörvény elfogadását javasolta, mely a miniszterelnök szerint túlzott beleszólást engedne a politikának a sajtó munkájába. A kérdésről parázs vita alakult ki, az áldozatok és az ellenzék, de a koalíciós partner, a liberális-demokrata párt és a konzervatívok soraiból is jó páran a törvényi szabályozás mellett foglaltak állást, amit Cameron és köre határozottan elvetett. Úgy látszott, az égetően szükséges új szabályozás megbukik a politikai döntésképtelenségen.
Cameron azonban salamoni utat talált a helyzet megoldására: csütörtökön berekesztette a tárgyalásokat, és kijelentette, uralkodói rendelet fogja szabályozni a sajtó működését, a Leveson-féle szigorú szabályok szerint, de médiatörvény nélkül. Az ellenzék erre saját rendelettervezetet nyújtott be, mely nagyban hasonlít Cameronéhoz, ám az uralkodói intézkedésnek törvényi kereteket is ad. Fontos különbség még, hogy a tory-féle verzió szerint a sajtó képviselői vétójoggal rendelkeznének az új szabályozó testület tagjait illetően – ami a kritikusok szerint így nem élvezne megfelelő függetlenséget.
A két rivális intézkedésről hétfőn döntenek, az uniós költségvetési törvény után pedig ismét előfordulhat, hogy a parlament leszavazza a miniszterelnököt. A médiaszabályozás kérdésében ugyanis „új koalíció” alakult ki a kormány kisebbik pártja, a liberális-demokraták és a legnagyobb ellenzéki párt, a Munkáspárt között. „Itt az ideje, hogy végre magunk mögött hagyjuk félelmeinket, és megmutassuk, valóban az áldozatok oldalán állunk. Olyan rendszert kell létrehoznunk, ami biztosítja, hogy az egyszerű emberek nincsenek kiszolgáltatva a sajtó kényének-kedvének” – fogalmazott Ed Miliband, a baloldali párt vezetője, aki szerint az általa benyújtott javaslat pontosan ezt érné el. Hasonló húrokat penget Nick Clegg liberális-demokrata miniszterelnök-helyettes is. „Törvényi védelem kell, mely biztosítja, hogy az eljövendő kormányok nem törlik el a szabályozó rendeletet. A rendszer, melyet Ed Milibanddel közösen javasoltunk, mindenkinek jó” – magyarázta Clegg.
Még egyes konzervatív politikusok is a komolyabb reform híveinek mondták magukat. Két tory képviselő is nyilvánosan felszólalt az ellenzéki terv mellett, a párt rendfelelősei pedig egész hétvégén igyekeztek biztosítani, hogy a konzervatívok minél egységesebben szavazzanak. A hírek szerint még a külföldön tartózkodó kormánytagokat is hazahívták a sorsdöntő voks idejére. George Osborne pénzügyminiszter egy televíziós műsorban arról beszélt, reménykedik, hogy az utolsó pillanatban még megszületik a megegyezés, hiszen a különbségek nem óriásiak a két elképzelés között. Ugyanebben a műsorban Hugh Grant színész, maga is a botrány áldozata, viszont úgy fogalmazott, a kormányzati elképzelés a vétó lehetőségével gyakorlatilag a vétkesek kezében hagyja a hatalmat. „A miniszterelnök megszegte az áldozatoknak tett ígéretét” – nyilatkozta a színész. Akárhogy is lesz, Cameron jelezte, elfogadja a parlament döntését.
Mindeközben Boris Johnson fenyegető réme is újra megjelent a horizonton. Egy konzervatív képviselő ugyanis bejelentette, hajlandó átadni parlamenti helyét a londoni polgármesternek, aki így részt vehetne a pártelnökségért folyó küzdelemben. „Melegen tartom a székemet Boris számára” – fogalmazott Sir Peter Tapsell. Cameron vezetői helye az utóbbi hónapokban súlyosan inogni látszik, hiszen a pártban egyre többen vélik úgy, hogy a népszerűtlen miniszterelnökkel lehetetlen választást nyerni 2015-ben. Boris Johnson többször megígérte, ki fogja tölteni 2016-ig tartó polgármesteri megbízatását, de azt eddig egyetlen alkalommal sem volt hajlandó kizárni, hogy igényt tart a miniszterelnöki székre. Az elmúlt hetekben egyébként Theresa May belügyminiszter és a „brit Obama”, Adam Afriyie windsori képviselő nevét is szóba hozták Cameron leváltásával kapcsolatban.
(The Guardian, guardian.co.uk, The Sunday Telegraph, telegraph.co.uk, The Independent, independent.co.uk)
