Az arab világon két évvel ezelőtt végigsöprő forradalmak legfőbb követelése a szabadságjogok biztosítása, valamint a megfelelő munkahelyek és kenyérkereseti lehetőségek elérése volt. Bár több országban elzavarták a diktátorokat és megváltozott a politikai rendszer, az említett célkitűzések napjainkban is meglehetősen távol vannak a megvalósulástól. Tény, hogy a gazdasági kihívások jóval nagyobb mértékben határozzák meg ez államok jövőjét, mint a politikai várakozások – olvasható Adeel Malik és Basszem Avadallah tanulmányában, akik a térség nemzetközi hírű szakértőinek számítanak
A szerzők példaként említették, hogy Egyiptomban és Tunéziában megduplázódott a munkanélküliség, és a külföldi beruházások teljesen elapadtak az arab világban. Egyiptom költségvetési hiánya a tavalyi évben a GDP több mint 11 százalékát tette ki, de az ország vezetői továbbra is vonakodnak a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni. A Mohamed Murszi vezette államban csökkentették az üzemanyag-támogatásokat, de ezt nem követte általános gazdasági reformfolyamat – állapították meg a szakértők.
A tanulmány szerzői úgy látják, hogy az egész arab világban egyetértés van abban, hogy átfogó gazdasági átalakítások szükségesek, de sem a polgárok, sem a politikai vezetők nem hajlandók viselni ennek a társadalmi költségeit. A bizonytalan politikai légkör csak erősíti ezt a magatartást, naponta alakulnak ki új válságok, amelyek szintén a reformok ellen hatnak. Egy olyan országban, mint Egyiptom, ahol a háztartások kiadásainak 40 százaléka élelmiszerre megy el, nagyon nehéz tovább csökkenteni az állami dotációt ezeken a területeken – olvasható az elemzésben.
A szakértők emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy az IMF további szigorításai csak növelhetik a feszültséget, és az emberek már nem félnek az utcára menni, szemben a korábbi évtizedekkel. Úgy látják, a mostani válságból kivezető utat egy, az arab országok között kötendő regionális növekedési paktum hozhat, mivel egy bővülő gazdaság mellett lényegesen könnyebb a fájdalmas intézkedéseket végrehajtani. Szerintük a megállapodásnak tartalmaznia kell a kereskedelmi korlátok lebontását és a határon átnyúló együttműködések közötti akadályok megszüntetését.
„A regionális együttműködések hiánya már régóta az arab gazdaság fellendülésének egyik legfőbb akadályozója.” A tanulmány szerzői emlékeztetnek arra, hogy részben Törökország sikere mögött is a regionális lehetőségek lehetőségek kihasználása állt. A regionális együttműködés a legnagyobb haszonnal Egyiptomban és Tunéziában kecsegtetne, mivel Líbia munkaerőpiaca képes lenne felszívni ez államok humánerőforrás-többletét. Úgy látják, hogy az Európai Újjáépítési- és Fejlesztési Bankhoz (EBRD) hasonló intézményre lenne szükség a térségen, amely megfelelően tudná felmérni és elhelyezni a megfelelő forrásokat.
A kutatók élesen bírálták, hogy a gazdag arab államok közvetlen segélyek révén próbálnak segíteni a szegény országokon, mivel ez egyáltalán nem javítja a hatékonyságot. A megoldás a korábbi viszonyok újradefiniálása lenne, mivel az erőforrásokban gazdag országoknak sem érdekük, hogy a több államban folyamatosan lázadástól kelljen tartani, így a térség gazdasági átalakulása egyben a politikai átmenet megkönnyítését is hozhatja – zárul az elemzés.
