Egy szimpla választási fotó, de valójában minden benne van: Haszan Roháni V jelet formálva üzen támogatóinak és a világnak, ezt megnyertem! A kép ugyan június 8-án, hat nappal az iráni elnökválasztás előtt készült egy nagygyűlésen, de a hírek már ekkor arról szóltak, hogy a reformpártiak jelöltje szerezheti meg a végső győzelmet a perzsa államban. A Winston Churchill óta a győzelem európai szimbólumaként ismert gesztus egyfelől talán azt jelzi, a politikus elődjéhez képest „nyugatosabb” útra tér, másfelől pedig mutatja, számított rá, hogy ő futhat be győztesként. Bármelyikről is legyen szó, Roháni szempontjából 2013. június 14-e örökre örömünnep marad.
A voksolás első körében aratott fölényes siker sokak számára furcsán hathat, aki azonban nyomon követte az iráni közélet és a gazdaság változásait az elmúlt bő 2 évben, kevésbé hőköl hátra. A Mahmúd Ahmadinezsád vezette ország ellen az USA után az Európai Unió is komoly szankciókat léptetett életbe. Az olajexport által dominált gazdaságot megrogyasztották a korlátozások, az iráni számlákat az unió befagyasztotta, a riál értéke pedig mostanra közel 70 százalékkal romlott. A lakosság elégedetlensége az utóbbi hónapokban egyértelműen érezhető volt, így kevesen hullajtottak könnyeket a nukleáris programmal „kampányoló”, az alkotmány értelmében 2 ciklus után távozó Ahmadinezsád miatt.
Arról már kevéssé szól a fáma, hogy Ahmadinezsád után Roháni is egyedül azért foglalhatja el az elnöki széket, mert a legfőbb vallási vezető, Ali Khamanei rábólintott. A jog szerint az Őrök Tanácsa döntötte el, kik indulhatnak a választáson, idén pedig nyolc fő ment át a rostán. Közülük az egyik legnagyobb favorit Szaid Dzsalili volt. Teherán jelenlegi nukleáris főtárgyalója tradicionális konzervatívnak számít, és bár Khamenei kiszemeltje volt, a szavazatoknak mindössze a 11 százalékát tudta begyűjteni, ezzel a harmadik helyen végzett. Mohamed Baker Kalibaf keményebb diónak bizonyult. A Forradalmi Gárda (a hadsereg egyik csoportja) embere Teherán polgármestereként népszerűnek bizonyult, de miután a gárdán belül is több frakció alakult, nem volt képes megfelelő számú szavazattal ellensúlyozni a papi rendből érkező Rohánit. A reformerek és a mérsékelt konzervatívok végül a volt diplomata mögé sorakoztak fel, aki jó pár millió szavazatot rávert Kalibafra, és a leadott voksok több mint 70 százalékát összegyűjtve bemasírozott az elnöki palotába. Hozzá kell tenni, a reformer-mérsékelt egységet az Ahmadinezsáddal szembeni ellenszenv kovácsolta össze igazán.
Az irániak milliói az utcán ünnepelték az újonnan megválasztott elnököt. Dudáló kocsik éltették az „elmúlt nyolcév” lezárását, sokan „bye-bye Ahmed”-del búcsúztatták Ahmadinezsád elnökségét. Kérdés, vajon a kizárólag egyházi viseletben feltűnő Roháni valóban reformokkal készül-e kormányozni. „A legfőbb vezetésnek Iránban egyetlen célja van: fenntartani az iszlám köztársaság jelenlegi rendszerét, ezért a társadalmi nyomásnak engedve lehetőséget biztosítottak egy kvázi tiszta választás lebonyolításának. Ettől függetlenül az irániak reformer vezetőként tekintenek a munkába álló Rohánira” – véli Ablaka Gergely. Ahogy az ELTE oktatója fogalmaz, Ahmadinezsád meghökkentő és visszataszító megnyilvánulásai helyett Roháni személyében jön egy 5 nyelven beszélő profi diplomata, de azért nem árt leszögezni: ő is a forradalmi táborból az iszlám köztársaság elitjéből érkezik.
Való igaz, az új elnök előmenetel szempontjából kenterbe veri elődjét. Jogi diplomáját a teheráni egyetemen szerezte, majd Skóciában csinálta meg a kisdoktorit. Parlamenti képviselői éveit követően 2003-tól két éven át Irán nukleáris főtárgyalója volt, és tárgyalópartnerei szerint az apró megegyezések, a birkózó diplomácia politikájának híve volt. Ablaka szerint az Egyesült Államokkal és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel folytatott tárgyalások során adott ügyekben lehet megállapodás, hiszen Irán szorult helyzetben van. „Elsődleges cél a gazdaság működtetése, hiszen a forradalmat a dinnye ára határozza meg, s ezért valóban elképzelhető, hogy a szankciók feloldása érdekében komolyan tárgyalásokba bocsátkoznak.” Az viszont biztos, hogy Irán már túl sok energiát és pénzt ölt a nukleáris fűtőanyag gyártásába ahhoz, hogy csak úgy leállítsák a termelést. A nyelveket beszélő Roháni volt tárgyalóként legalábbis mindent meg fog tenni, hogy ne álljanak le az erőművek.
A NAÜ felé egyértelmű üzenete van tehát az új elnök személyének, de úgy tűnik, Washington irányába is új arcát mutatja majd a rezsim. Roháni megválasztását követően nem sokkal úgy nyilatkozott, kész közvetlen tárgyalásokba bocsátkozni az amerikai vezetéssel. Jelzésértékkel bír, hogy Obamáék a napokban jelentették be: tárgyalóasztalhoz ülnek a talibánnal az afganisztáni helyzet rendezése érdekében. Ha Irán felé is hasonlóan nyitott politikát folytatnak majd, az alapvetően átrendezheti a közel-keleti stratégiai kapcsolatokat.
